| dbo:abstract
|
- A repüléstan (latin eredetű szóval aviatika) a mérnöki tudomány azon ága, amely repülő szerkezetek (például repülőgép, űrhajó, léghajó) tervezésével, építésével és a repülés elméletével foglalkozik. A repüléstan többek között az alábbi területeket fedi le:
* Aerodinamika – a tárgyak körüli (például szárny) illetve a tárgyakon áthaladó (például szélcsatorna) áramlások tanulmányozásával foglalkozik (áramlástan). Lásd még: felhajtóerő, .
* – egy jármű levegőben vagy légüres térben való elmozdításához az energiát belsőégésű motorok, sugárhajtóművek vagy rakétahajtóművek szolgáltatják. Lásd még: propeller, .
* – a járművek megfelelő helyzetbe való manőverezés tudománya. Lásd még: .
* – a repülés alatt fellépő erőknek megfelelő jármű fizikai felépítésének tudománya. A repülésszerkezettan nagy jelentőséget tulajdonít a kialakított szerkezetek alacsony tömegének.
* – a szerkezettanhoz kapcsolódó tudományág. A repüléstannak szüksége van olyan anyagokra, amelyekből repülő szerkezeteket lehet építeni. Nagyon pontos tulajdonságú új anyagokat fejleszt ki, vagy pedig egy már létező anyag tulajdonságait javítja fel.
* – az aerodinamikai erők és a szerkezeti hajlékonyság kölcsönhatása, amely vagy is vezethet. A fentiek nagy része az elméleti matematikát veszi alapul – ilyen például a vagy pedig a repülésdinamikai egyenletek. Mindemellett a tudományág jelentős tapasztalati alapokra is támaszkodik, amelyeket méretarányos makettekkel illetve prototípusokkal való kísérletezés során állapítottak meg szélcsatornákban vagy akár a szabad levegőn. A számítástechnika legújabb vívmányainak köszönhetően a folyadékok és gázok áramlását már számítógépen is lehet modellezni, így jelentősen csökkenthető a szélcsatornás kísérletekre fordított idő és pénz. A repüléstan emellett foglalkozik még a légi jármű összes (elektromos, távközlési, hőmérsékletszabályozási, és egyéb alrendszerekkel), illetve a jármű élettartamát befolyásoló tényezőkkel (tervezés, hőmérséklet, nyomás, sugárzás, sebesség stb.). (hu)
- A repüléstan (latin eredetű szóval aviatika) a mérnöki tudomány azon ága, amely repülő szerkezetek (például repülőgép, űrhajó, léghajó) tervezésével, építésével és a repülés elméletével foglalkozik. A repüléstan többek között az alábbi területeket fedi le:
* Aerodinamika – a tárgyak körüli (például szárny) illetve a tárgyakon áthaladó (például szélcsatorna) áramlások tanulmányozásával foglalkozik (áramlástan). Lásd még: felhajtóerő, .
* – egy jármű levegőben vagy légüres térben való elmozdításához az energiát belsőégésű motorok, sugárhajtóművek vagy rakétahajtóművek szolgáltatják. Lásd még: propeller, .
* – a járművek megfelelő helyzetbe való manőverezés tudománya. Lásd még: .
* – a repülés alatt fellépő erőknek megfelelő jármű fizikai felépítésének tudománya. A repülésszerkezettan nagy jelentőséget tulajdonít a kialakított szerkezetek alacsony tömegének.
* – a szerkezettanhoz kapcsolódó tudományág. A repüléstannak szüksége van olyan anyagokra, amelyekből repülő szerkezeteket lehet építeni. Nagyon pontos tulajdonságú új anyagokat fejleszt ki, vagy pedig egy már létező anyag tulajdonságait javítja fel.
* – az aerodinamikai erők és a szerkezeti hajlékonyság kölcsönhatása, amely vagy is vezethet. A fentiek nagy része az elméleti matematikát veszi alapul – ilyen például a vagy pedig a repülésdinamikai egyenletek. Mindemellett a tudományág jelentős tapasztalati alapokra is támaszkodik, amelyeket méretarányos makettekkel illetve prototípusokkal való kísérletezés során állapítottak meg szélcsatornákban vagy akár a szabad levegőn. A számítástechnika legújabb vívmányainak köszönhetően a folyadékok és gázok áramlását már számítógépen is lehet modellezni, így jelentősen csökkenthető a szélcsatornás kísérletekre fordított idő és pénz. A repüléstan emellett foglalkozik még a légi jármű összes (elektromos, távközlési, hőmérsékletszabályozási, és egyéb alrendszerekkel), illetve a jármű élettartamát befolyásoló tényezőkkel (tervezés, hőmérséklet, nyomás, sugárzás, sebesség stb.). (hu)
|
