| dbo:abstract
|
- Richard Stephen Sinclair (Canterbury, 1948. június 6. –) angol progresszív rock basszusgitáros, gitáros és énekes, több, a canterburyi szcénához tartozó együttesnek is tagja volt. Gitározott (és néha énekelt is) a műfaj gyökereit jelentő Wilde Flowers együttesben, mielőtt alapító tagja lett volna a Caravannek, amelyben elkötelezte magát a basszusgitárnak és felváltva énekelt Pye Hastingsszel. Szerzeményei az együttes klasszikusnak számító harmadik, In The Land Of Grey And Pink című albumán jelentek meg, amelyhez ő írta és énekelte a címadó, "Golf Girl" című dalt, valamint az epikus "Winter Wine"-t. Sinclair 1972-ben elhagyta a Caravánt, hogy megalapítsa a Hatfield and the North együttest a volt Delivery-tagokkal Phil Millerrel és Pip Pyle-lal, egyedi énekmódot és egyre lenyűgözőbb basszus-játékot kölcsönözve két megjelent albumuknak, valamint olyan ismert számokat komponálva, mint a "Share It", a "Let's Eat (Real Soon)" (mindkettő Pip Pyle szövegeivel), valamint a "Halfway Between Heaven And Earth". Miután a Hatfield 1975-ben feloszlott, Sinclair visszaköltözött Canterburybe és egy faáruval és konyhai felszereléssel foglalkozó vállalkozásba fogott, miközben zenélgetett is, gyakran a humoros Sinclair & The South név alatt. 1977-ben adta fel a visszavonultságot, mikor a Camel felkérte, hogy helyettesítse eltávozott basszusgitárosukat. Az együttműködés két stúdió albumra és az A Live Record című élő felvétel felére korlátozódott. 1979-beli távozása egyben a zenei "első ligától" való búcsúját is jelentette. A nyolcvanas években szórványosan hallatott magáról. 1981-ben felvett egy közös albumot Phil Millerrel és , Before A Word Is Said címen, összeállt a Caravánnal az 1982-es, Back to Front című újraegyesülési albumuk felvételéhez, énekelt egy számot a National Health D.S. Al Coda című hattyúdalához (ugyancsak 1982-ben), valamint csatlakozott Phil Miller In Cahootsjához a londoni Bull & Gate jazz klub-beli fellépések és egy európai turné erejéig, 1984-ben. Sajnos távozott, mielőtt az együttes felvette volna első lemezét. Hangját és basszusgitárját ritkán hallhattuk az évtized végéig, kivéve egy nem túl emlékezetes hollandiai turnét, 1986-ban, valamint egy vendégjátékot Phil Miller 1989-es albumán, a Split Secondson. 1990-ben volt egy egyetlen alkalomra korlátozódó újraéledése a Hatfield and the Northnak és egy hosszabb élettartamú újraegyesülés a Caravan eredeti felállásával 1990–91 során. Sinclair ekkor megalakította saját zenekarát Caravan Of Dreams néven, a Camel volt dobosa Andy Ward és a Hatfield volt roadie-ja Rick Biddulph közreműködésével (ez utóbbi csak koncerteken lépett fel basszusgitárral). Néha társult hozzájuk Sinclair unokatestvére Dave Sinclair is, valamint a szaxofonon és fuvolán játszó . A projekt egyező című albuma 1992-ben jelent meg. Sinclair ezt követően, 1994-ben adta ki az R.S.V.P. című lemezt, melyet egy változó összetételű, Pip Pyle-t, -t és a korábbi billentyűs játékosát tartalmazó társaság segítségével rögzített. Rendszeres fellépéseik 1996-ban szűntek meg, mikor Sinclair néhány évre Hollandiába költözött. 2002-ben tűnt újra fel, alkalmi koncertekkel és archivált élő anyagok kiadásával, de az igazi robbanást a Hatfield and the North 2005-ös újra egyesülése jelentette, amelynek szomorú végét Pip Pyle 2006-os, váratlan halála hozta el. Röviddel ezután Sinclair elhagyta megszokott canterburyi otthonát és ideiglenesen Olaszországba költözött. Sinclair mindig feszegette a zene határait, soha nem akart helyben maradni. Valószínűleg ez volt az elsődleges oka annak, hogy nem tudott sokáig megmaradni egyetlen együttesben sem. (hu)
- Richard Stephen Sinclair (Canterbury, 1948. június 6. –) angol progresszív rock basszusgitáros, gitáros és énekes, több, a canterburyi szcénához tartozó együttesnek is tagja volt. Gitározott (és néha énekelt is) a műfaj gyökereit jelentő Wilde Flowers együttesben, mielőtt alapító tagja lett volna a Caravannek, amelyben elkötelezte magát a basszusgitárnak és felváltva énekelt Pye Hastingsszel. Szerzeményei az együttes klasszikusnak számító harmadik, In The Land Of Grey And Pink című albumán jelentek meg, amelyhez ő írta és énekelte a címadó, "Golf Girl" című dalt, valamint az epikus "Winter Wine"-t. Sinclair 1972-ben elhagyta a Caravánt, hogy megalapítsa a Hatfield and the North együttest a volt Delivery-tagokkal Phil Millerrel és Pip Pyle-lal, egyedi énekmódot és egyre lenyűgözőbb basszus-játékot kölcsönözve két megjelent albumuknak, valamint olyan ismert számokat komponálva, mint a "Share It", a "Let's Eat (Real Soon)" (mindkettő Pip Pyle szövegeivel), valamint a "Halfway Between Heaven And Earth". Miután a Hatfield 1975-ben feloszlott, Sinclair visszaköltözött Canterburybe és egy faáruval és konyhai felszereléssel foglalkozó vállalkozásba fogott, miközben zenélgetett is, gyakran a humoros Sinclair & The South név alatt. 1977-ben adta fel a visszavonultságot, mikor a Camel felkérte, hogy helyettesítse eltávozott basszusgitárosukat. Az együttműködés két stúdió albumra és az A Live Record című élő felvétel felére korlátozódott. 1979-beli távozása egyben a zenei "első ligától" való búcsúját is jelentette. A nyolcvanas években szórványosan hallatott magáról. 1981-ben felvett egy közös albumot Phil Millerrel és , Before A Word Is Said címen, összeállt a Caravánnal az 1982-es, Back to Front című újraegyesülési albumuk felvételéhez, énekelt egy számot a National Health D.S. Al Coda című hattyúdalához (ugyancsak 1982-ben), valamint csatlakozott Phil Miller In Cahootsjához a londoni Bull & Gate jazz klub-beli fellépések és egy európai turné erejéig, 1984-ben. Sajnos távozott, mielőtt az együttes felvette volna első lemezét. Hangját és basszusgitárját ritkán hallhattuk az évtized végéig, kivéve egy nem túl emlékezetes hollandiai turnét, 1986-ban, valamint egy vendégjátékot Phil Miller 1989-es albumán, a Split Secondson. 1990-ben volt egy egyetlen alkalomra korlátozódó újraéledése a Hatfield and the Northnak és egy hosszabb élettartamú újraegyesülés a Caravan eredeti felállásával 1990–91 során. Sinclair ekkor megalakította saját zenekarát Caravan Of Dreams néven, a Camel volt dobosa Andy Ward és a Hatfield volt roadie-ja Rick Biddulph közreműködésével (ez utóbbi csak koncerteken lépett fel basszusgitárral). Néha társult hozzájuk Sinclair unokatestvére Dave Sinclair is, valamint a szaxofonon és fuvolán játszó . A projekt egyező című albuma 1992-ben jelent meg. Sinclair ezt követően, 1994-ben adta ki az R.S.V.P. című lemezt, melyet egy változó összetételű, Pip Pyle-t, -t és a korábbi billentyűs játékosát tartalmazó társaság segítségével rögzített. Rendszeres fellépéseik 1996-ban szűntek meg, mikor Sinclair néhány évre Hollandiába költözött. 2002-ben tűnt újra fel, alkalmi koncertekkel és archivált élő anyagok kiadásával, de az igazi robbanást a Hatfield and the North 2005-ös újra egyesülése jelentette, amelynek szomorú végét Pip Pyle 2006-os, váratlan halála hozta el. Röviddel ezután Sinclair elhagyta megszokott canterburyi otthonát és ideiglenesen Olaszországba költözött. Sinclair mindig feszegette a zene határait, soha nem akart helyben maradni. Valószínűleg ez volt az elsődleges oka annak, hogy nem tudott sokáig megmaradni egyetlen együttesben sem. (hu)
|
