| dbo:abstract
|
- 1972-ben jelent meg az LGT második nagylemeze, a Ringasd el magad. Az album dalait Budapesten hangszerelték, de a londoni Oxford Streeten lévő vették fel. Bár az együttes stílusa alapvetően nem változott az előző album óta, a dalok hangzása mégis jelentős fejlődést mutat. Míg a Locomotiv GT-n szinte kizárólag elektromos hangszereket használtak, a Ringasd el magad hangszerelése lényegesen összetettebb. A dalok itt is többféle zenei stílus hatását tükrözik. A hosszabb, virtuóz hangszeres betétek miatt a progresszív rock kategóriájába sorolható az album nyitódala, a Cirkusz, a Kotta nélkül (a hosszú, torzított hangú orgonaszóló miatt ez áll legközelebb a szokásos értelemben vett progresszív rockhoz) és az Azt hittem. A blues-rock hatását mutatja a Lincoln fesztivál blues, a Megvárlak ma délben és a címadó Ringasd el magad. A Lincoln fesztivál blues az együttes első instrumentális felvétele; címe az Egyesült Királyságbeli Lincolnban 1972. május 26–29. között megrendezett utal, ahol az LGT volt az egyetlen fellépő a kontinensről. A Ringasd el magad itt hallható változata nem azonos a Bummm! című albumon és a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben elhangzott változatokkal, mert ez nagyrészt instrumentális és alig hosszabb egy percnél. A blues-rock és a japán zene sajátos ötvözete A semmi kertje című dal: a halk, vibrafonnal kísért szakaszokat hangos, keményebb hangzású refrén köti össze. A refrének végén ismételt „mite kudasai” magyar jelentése: kérlek, nézd meg. A szokatlan hangzás valószínűleg annak is köszönhető, hogy az LGT az 1971-es tokiói World Popular Song Festival egyik fellépője volt. Az elégikus Szerenád – szerelmemnek, ha lenne az együttes első olyan dala, amit Presser Gábor egyedül, csupán zongorakísérettel adott elő; ehhez hasonló az Arra mennék én és az Ahogy mindenki a Mindig magasabbra, illetve a Locomotiv GT V. című albumokon. A dallamos pop rock kategóriájába sorolható A szerelem börtönében és a Ne szédíts című dal. Érdekes színfolt a countrys hangzású Kakukkos karóra, ami tisztán akusztikus hangszerelésben, spontán előadásnak „álcázva” hangzik el. A Ringasd el magad volt az együttes utolsó albuma Frenreisz Károllyal, aki 1973 januárjában kivált a zenekarból, és még abban az évben megalapította a Skorpió együttest. A Pepita még 1972 vége felé megjelentette az album Export verzióját, amelynek lemezcímkéjére a dalok címei angolul kerültek fel, a borítója pedig teljes mértékben megegyezik a Magyarországon kiadott változatéval, azzal a kis különbséggel, hogy míg az első kiadás borítóját könnyen elszakadó, puha papírra nyomtatták, addig az Export kiadás borítója már sokkal masszívabb kartonpapírra lett nyomtatva. Az album 1973-ban a , a CS Hifi Klub és az MHV-Pepita közös kiadásában Csehszlovákiában is megjelent. Borítója szinte azonos volt a magyar kiadáséval, de a dalcímek és az információk cseh nyelvűek voltak. (hu)
- 1972-ben jelent meg az LGT második nagylemeze, a Ringasd el magad. Az album dalait Budapesten hangszerelték, de a londoni Oxford Streeten lévő vették fel. Bár az együttes stílusa alapvetően nem változott az előző album óta, a dalok hangzása mégis jelentős fejlődést mutat. Míg a Locomotiv GT-n szinte kizárólag elektromos hangszereket használtak, a Ringasd el magad hangszerelése lényegesen összetettebb. A dalok itt is többféle zenei stílus hatását tükrözik. A hosszabb, virtuóz hangszeres betétek miatt a progresszív rock kategóriájába sorolható az album nyitódala, a Cirkusz, a Kotta nélkül (a hosszú, torzított hangú orgonaszóló miatt ez áll legközelebb a szokásos értelemben vett progresszív rockhoz) és az Azt hittem. A blues-rock hatását mutatja a Lincoln fesztivál blues, a Megvárlak ma délben és a címadó Ringasd el magad. A Lincoln fesztivál blues az együttes első instrumentális felvétele; címe az Egyesült Királyságbeli Lincolnban 1972. május 26–29. között megrendezett utal, ahol az LGT volt az egyetlen fellépő a kontinensről. A Ringasd el magad itt hallható változata nem azonos a Bummm! című albumon és a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben elhangzott változatokkal, mert ez nagyrészt instrumentális és alig hosszabb egy percnél. A blues-rock és a japán zene sajátos ötvözete A semmi kertje című dal: a halk, vibrafonnal kísért szakaszokat hangos, keményebb hangzású refrén köti össze. A refrének végén ismételt „mite kudasai” magyar jelentése: kérlek, nézd meg. A szokatlan hangzás valószínűleg annak is köszönhető, hogy az LGT az 1971-es tokiói World Popular Song Festival egyik fellépője volt. Az elégikus Szerenád – szerelmemnek, ha lenne az együttes első olyan dala, amit Presser Gábor egyedül, csupán zongorakísérettel adott elő; ehhez hasonló az Arra mennék én és az Ahogy mindenki a Mindig magasabbra, illetve a Locomotiv GT V. című albumokon. A dallamos pop rock kategóriájába sorolható A szerelem börtönében és a Ne szédíts című dal. Érdekes színfolt a countrys hangzású Kakukkos karóra, ami tisztán akusztikus hangszerelésben, spontán előadásnak „álcázva” hangzik el. A Ringasd el magad volt az együttes utolsó albuma Frenreisz Károllyal, aki 1973 januárjában kivált a zenekarból, és még abban az évben megalapította a Skorpió együttest. A Pepita még 1972 vége felé megjelentette az album Export verzióját, amelynek lemezcímkéjére a dalok címei angolul kerültek fel, a borítója pedig teljes mértékben megegyezik a Magyarországon kiadott változatéval, azzal a kis különbséggel, hogy míg az első kiadás borítóját könnyen elszakadó, puha papírra nyomtatták, addig az Export kiadás borítója már sokkal masszívabb kartonpapírra lett nyomtatva. Az album 1973-ban a , a CS Hifi Klub és az MHV-Pepita közös kiadásában Csehszlovákiában is megjelent. Borítója szinte azonos volt a magyar kiadáséval, de a dalcímek és az információk cseh nyelvűek voltak. (hu)
|
