| dbo:abstract
|
- A risi, (szanszkritul: ṛṣi, dévanágari: ऋषि) eredeti jelentése: „a védikus himnuszok szerzője”. A risi az ősi védikus értelemben egy megvilágosodott személy, egy látnok volt, egyúttal gyakran ihletett író vagy költő. Az eredeti risik meglátták, vagy előhívták a Védák örök verseit. A Védák nem tekinthetők olyan műnek, amit bárki írt, vagy alkotott, ezért a risik voltak azok a csatornák, amelyeken keresztül a Védák megnyilatkoztak. A Védák utáni hagyományok szerint a risi egy olyan „látó”, aki előtt egy magasabb tudatállapotban feltárulnak a védák eredeti igazságai. A risik akkor váltak ismertté, amikor a védikus hinduizmus elterjedt, kb. i.e. 1000 körül. A legtöbb védikus mantra tartalmazza annak a risinek a nevét, aki megjegyezte, majd továbbadta őket. Hét risit az ortodox brahmin leszármazási vonal eredőjének tartanak: Kasjapa, Atri, Vasisztha, Visvamitra, Gautama, Dzsamadagni és Bharadvadzsa. A későbbi eposzokban és Puránákban a risik ún. ásramokban laktak, ezek voltak a visszavonulás szent helyei a pusztában vagy az erdőkben, ahol a lemondásaikat megvalósították. Ezek a risik már inkább a nép által tisztelt bölcsek voltak, szent emberek, és feladataik nem feltétlenül kapcsolódtak a Védák szövegeinek átadásához. Néhány közülük híres zeneszerző volt, illetve a nagy eposzok összeállítója, például , aki a Rámájana szövegét szedte eposzi formába, vagy , akit a Mahábhárata szerzőjének tartanak. A risik a hindu irodalomban ritkán úgy jelennek meg, mint akik félelmetes átkokat szórnak általuk kiszemelt emberekre, azért, mert azok nem bántak velük az őket megillető tisztelettel.[forrás?] Ma a risi megtisztelő kifejezés a hinduk között, gyakran tiszteleti névként (pl. mahárisi, azaz nagyrisi) is megjelenik. (hu)
- A risi, (szanszkritul: ṛṣi, dévanágari: ऋषि) eredeti jelentése: „a védikus himnuszok szerzője”. A risi az ősi védikus értelemben egy megvilágosodott személy, egy látnok volt, egyúttal gyakran ihletett író vagy költő. Az eredeti risik meglátták, vagy előhívták a Védák örök verseit. A Védák nem tekinthetők olyan műnek, amit bárki írt, vagy alkotott, ezért a risik voltak azok a csatornák, amelyeken keresztül a Védák megnyilatkoztak. A Védák utáni hagyományok szerint a risi egy olyan „látó”, aki előtt egy magasabb tudatállapotban feltárulnak a védák eredeti igazságai. A risik akkor váltak ismertté, amikor a védikus hinduizmus elterjedt, kb. i.e. 1000 körül. A legtöbb védikus mantra tartalmazza annak a risinek a nevét, aki megjegyezte, majd továbbadta őket. Hét risit az ortodox brahmin leszármazási vonal eredőjének tartanak: Kasjapa, Atri, Vasisztha, Visvamitra, Gautama, Dzsamadagni és Bharadvadzsa. A későbbi eposzokban és Puránákban a risik ún. ásramokban laktak, ezek voltak a visszavonulás szent helyei a pusztában vagy az erdőkben, ahol a lemondásaikat megvalósították. Ezek a risik már inkább a nép által tisztelt bölcsek voltak, szent emberek, és feladataik nem feltétlenül kapcsolódtak a Védák szövegeinek átadásához. Néhány közülük híres zeneszerző volt, illetve a nagy eposzok összeállítója, például , aki a Rámájana szövegét szedte eposzi formába, vagy , akit a Mahábhárata szerzőjének tartanak. A risik a hindu irodalomban ritkán úgy jelennek meg, mint akik félelmetes átkokat szórnak általuk kiszemelt emberekre, azért, mert azok nem bántak velük az őket megillető tisztelettel.[forrás?] Ma a risi megtisztelő kifejezés a hinduk között, gyakran tiszteleti névként (pl. mahárisi, azaz nagyrisi) is megjelenik. (hu)
|
