| dbo:abstract
|
- A robinzonád egy irodalmi műfaj, a kalandregény egyik válfaja, melyet Daniel Defoe angol prózaíró műve, a Robinson Crusoe rendkívüli népszerűsége teremtett meg. Általában olyan igaznak feltüntetett történet, melynek utazó hőse lakatlan szigetre vagy valami más elzárt helyre vetődik, s ott megszervezi életét. A robinzonád összekapcsolódhat egyes esetekben társadalmi-politikai utópiával is. Magát a robinzonád szót Johann Gottfried Schnabel német író alkotta meg, a Die Insel Felsenburg című művének előszavában (1731). A robinzonád őstípusában a főhős valamilyen szerencsétlenség következtében hirtelen elszigetelődik a civilizáció kényelmétől, általában egy lakatlan szigeten. A szűkös erőforrásokból magának kell megteremtenie a túléléshez szükséges eszközöket. Eltérően Thomas More Utópia című művétől, illetve a romantikus művektől, amelyek a természetet idillikusan írták le, Defoe részvétlennek ábrázolta. A főhős saját képességei és neveltetése folytán menekül, amelyek abban is segítenek, hogy felülkerekedjen sorstársain, illetve az esetlegesen felbukkanó bennszülötteken. Többek között a Robinson Crusoe hatására jött létre a gyarmatosító hős mítosza; James Joyce szavaival „(Robinson Crusoe) a brit gyarmatosító prototípusa”. A későbbi művek felhasználták és kibővítették ezt a mítoszt. A robinzonádok elsősorban a 18. és 19. századi német irodalomban voltak népszerűek. (hu)
- A robinzonád egy irodalmi műfaj, a kalandregény egyik válfaja, melyet Daniel Defoe angol prózaíró műve, a Robinson Crusoe rendkívüli népszerűsége teremtett meg. Általában olyan igaznak feltüntetett történet, melynek utazó hőse lakatlan szigetre vagy valami más elzárt helyre vetődik, s ott megszervezi életét. A robinzonád összekapcsolódhat egyes esetekben társadalmi-politikai utópiával is. Magát a robinzonád szót Johann Gottfried Schnabel német író alkotta meg, a Die Insel Felsenburg című művének előszavában (1731). A robinzonád őstípusában a főhős valamilyen szerencsétlenség következtében hirtelen elszigetelődik a civilizáció kényelmétől, általában egy lakatlan szigeten. A szűkös erőforrásokból magának kell megteremtenie a túléléshez szükséges eszközöket. Eltérően Thomas More Utópia című művétől, illetve a romantikus művektől, amelyek a természetet idillikusan írták le, Defoe részvétlennek ábrázolta. A főhős saját képességei és neveltetése folytán menekül, amelyek abban is segítenek, hogy felülkerekedjen sorstársain, illetve az esetlegesen felbukkanó bennszülötteken. Többek között a Robinson Crusoe hatására jött létre a gyarmatosító hős mítosza; James Joyce szavaival „(Robinson Crusoe) a brit gyarmatosító prototípusa”. A későbbi művek felhasználták és kibővítették ezt a mítoszt. A robinzonádok elsősorban a 18. és 19. századi német irodalomban voltak népszerűek. (hu)
|
