| dbo:abstract
|
- Az alábbi táblázat a mai Románia történelmi régióinak vezetőit és az egyesült Románia uralkodóit tartalmazza. A történelem folyamán az első román törzsek a 10. században jelentek meg a Kárpátok délkeleti részén, és mintegy kétszáz évvel később kezdett jelentős népesség kialakulni ezeken a vidékeken. Magyarországról domonkos rendi szerzetesek érkeztek a vlachok közé, és megvetették a kereszténység alapjait a későbbi Románia területén. A magyar uralkodók a 13. században Erdély peremvidékein több határmenti ispánságot is szerveztek, amelyek gyakran túlnyúltak a Kárpátok déli vonulatain. Ezek irányításában jelentős szerepet vállaltak a román kenézek. A szomszédos államalakulatok növekvő befolyása ellen a román törzsek két államot hoztak létre. Az egyik az északkeleti Moldva volt, amely a magyar koronától 1359-ben függetlenítette magát, de később többnyire Lengyelország hűbérese volt. Másrészt a Kárpátok vonulataitól délre létrejött Havasalföld (más néven: Valachia), amelynek vezetői gyakran a magyar uralkodók vazallusai voltak. A történelem folyamán a török befolyás vált egyre erősebbé, és a keresztény hűbérurakat lassan az Oszmán Birodalom váltotta fel. A török nyomás engedése után a 19. században egészen idáig elértek a szabadság és a nacionalizmus eszméi. Az 1848-as szabadságharcok itt is a független és egységes román állam megalapításáért törtek ki. 1859-ben Alexandru Ioan Cuza uralma alatt egyesült a két román állam, bár a szomszédos nagyhatalmak ezt korábban szerződésben megtiltották. Ennek mégsem lett komoly következménye, és az Egyesült Fejedelemségek élén Cuza megteremtette a Román Királyságot, amelynek uralkodói egészen a kommunizmus végleges térnyeréséig a területét egyre gyarapító Románia élén álltak. Az első világháború után a két fejedelemséghez csatolták Erdélyt is. Ez a három történelmi régió alkotja a mai Románia legnagyobb részét. Az ország királyai 1947-ig uralkodtak Románián. (hu)
- Az alábbi táblázat a mai Románia történelmi régióinak vezetőit és az egyesült Románia uralkodóit tartalmazza. A történelem folyamán az első román törzsek a 10. században jelentek meg a Kárpátok délkeleti részén, és mintegy kétszáz évvel később kezdett jelentős népesség kialakulni ezeken a vidékeken. Magyarországról domonkos rendi szerzetesek érkeztek a vlachok közé, és megvetették a kereszténység alapjait a későbbi Románia területén. A magyar uralkodók a 13. században Erdély peremvidékein több határmenti ispánságot is szerveztek, amelyek gyakran túlnyúltak a Kárpátok déli vonulatain. Ezek irányításában jelentős szerepet vállaltak a román kenézek. A szomszédos államalakulatok növekvő befolyása ellen a román törzsek két államot hoztak létre. Az egyik az északkeleti Moldva volt, amely a magyar koronától 1359-ben függetlenítette magát, de később többnyire Lengyelország hűbérese volt. Másrészt a Kárpátok vonulataitól délre létrejött Havasalföld (más néven: Valachia), amelynek vezetői gyakran a magyar uralkodók vazallusai voltak. A történelem folyamán a török befolyás vált egyre erősebbé, és a keresztény hűbérurakat lassan az Oszmán Birodalom váltotta fel. A török nyomás engedése után a 19. században egészen idáig elértek a szabadság és a nacionalizmus eszméi. Az 1848-as szabadságharcok itt is a független és egységes román állam megalapításáért törtek ki. 1859-ben Alexandru Ioan Cuza uralma alatt egyesült a két román állam, bár a szomszédos nagyhatalmak ezt korábban szerződésben megtiltották. Ennek mégsem lett komoly következménye, és az Egyesült Fejedelemségek élén Cuza megteremtette a Román Királyságot, amelynek uralkodói egészen a kommunizmus végleges térnyeréséig a területét egyre gyarapító Románia élén álltak. Az első világháború után a két fejedelemséghez csatolták Erdélyt is. Ez a három történelmi régió alkotja a mai Románia legnagyobb részét. Az ország királyai 1947-ig uralkodtak Románián. (hu)
|
