Property Value
dbo:abstract
  • A romániai magyar élclapok a két világháború közt a romániai magyar sajtóéletben részben alkalmi jelleggel, részben periodikus folyamban jelentek meg. Bálokra vagy évfordulós ünnepségekre adták ki Nagybányán a Farsang (1925), Nagyváradon az (1926), Kolozsvárt az (1926), Az Öreg Pancser (1929), Január 18 (1930), (1930), Máramarosszigeten a (1934), Szatmáron a Vigyorgó (1934) c. alkalmi számokat. Állandó jellegű, színvonalas élclapnak számítottak Aradon a (1919-37) és (1931-40), Kolozsvárt a Komédia (1923) Hajnal László szerkesztésében, a Fidibusz (1924-26), a Garabonciás, később Erdélyi Garabonciás (1929-40) Gara Ákos, a , majd (1933) , az (1933-34), a , majd (1933-40) Gerő Sándor szerkesztésében, Marosvásárhelyen az szerkesztette (1934-40) és a Gerő Sándor jegyezte (1931), valamint Elekes György ugyancsak Flekken címmel régebben kiadott szatirikus hetilapja Kézdivásárhelyen (1922-23), melynek utolsó száma címmel jelent meg szerkesztésében. Ide sorolható a már 1858 óta folyamatosan megjelenő kolozsvári Bakter c. diáklap, amely a református kollégium tanárairól adott tréfás képet nemzedékről nemzedékre. A laptípusnak magasabb színvonalú termékei jelentek meg Temesvárt, ahol a legjelentősebb élclapok voltak Brázay Emil szerkesztésében a Tribün (1921), Sajó Sándor szerkesztésében a Panoptikum (1921-22), majd a Fajankó (1923-24), melynek egyik szerkesztője Endre Károly költő, valamint a (1929) és folytatása, a (1929-37). Említést érdemel még Áts József bukaresti szatirikus vicclapja, (1926-30), Lugoson A Móka és az Új Móka (1932-33), valamint a kolozsvári háromnyelvű (1931-32). Mindezeket a lapokat rajzok és karikatúrák, szatirikus riportok, élcek és paródiák tették színessé s nemegyszer színvonalassá is mind irodalmi, mind művészeti tekintetben. A II. világháború után önálló romániai magyar élclap nem jelent meg. A szatíra, élc, karikatúra a napilapok és irodalmi lapok megfelelő rovataira szorítkozott; három egyidejű kivétel a Világosság tréfás szilveszteri kiadványa, a Sötétség; az Igazság-travesztia Hamisság címen; s az Egység szilveszteri élcszáma, a Kétség (Kolozsvár, 1946). Ezeken kívül mint rendszeres mellékletről csak az Utunk Bajor Andor szerkesztette humoros-szatirikus szilveszteri Ütünk című mellékletéről emlékezhetünk meg. (hu)
  • A romániai magyar élclapok a két világháború közt a romániai magyar sajtóéletben részben alkalmi jelleggel, részben periodikus folyamban jelentek meg. Bálokra vagy évfordulós ünnepségekre adták ki Nagybányán a Farsang (1925), Nagyváradon az (1926), Kolozsvárt az (1926), Az Öreg Pancser (1929), Január 18 (1930), (1930), Máramarosszigeten a (1934), Szatmáron a Vigyorgó (1934) c. alkalmi számokat. Állandó jellegű, színvonalas élclapnak számítottak Aradon a (1919-37) és (1931-40), Kolozsvárt a Komédia (1923) Hajnal László szerkesztésében, a Fidibusz (1924-26), a Garabonciás, később Erdélyi Garabonciás (1929-40) Gara Ákos, a , majd (1933) , az (1933-34), a , majd (1933-40) Gerő Sándor szerkesztésében, Marosvásárhelyen az szerkesztette (1934-40) és a Gerő Sándor jegyezte (1931), valamint Elekes György ugyancsak Flekken címmel régebben kiadott szatirikus hetilapja Kézdivásárhelyen (1922-23), melynek utolsó száma címmel jelent meg szerkesztésében. Ide sorolható a már 1858 óta folyamatosan megjelenő kolozsvári Bakter c. diáklap, amely a református kollégium tanárairól adott tréfás képet nemzedékről nemzedékre. A laptípusnak magasabb színvonalú termékei jelentek meg Temesvárt, ahol a legjelentősebb élclapok voltak Brázay Emil szerkesztésében a Tribün (1921), Sajó Sándor szerkesztésében a Panoptikum (1921-22), majd a Fajankó (1923-24), melynek egyik szerkesztője Endre Károly költő, valamint a (1929) és folytatása, a (1929-37). Említést érdemel még Áts József bukaresti szatirikus vicclapja, (1926-30), Lugoson A Móka és az Új Móka (1932-33), valamint a kolozsvári háromnyelvű (1931-32). Mindezeket a lapokat rajzok és karikatúrák, szatirikus riportok, élcek és paródiák tették színessé s nemegyszer színvonalassá is mind irodalmi, mind művészeti tekintetben. A II. világháború után önálló romániai magyar élclap nem jelent meg. A szatíra, élc, karikatúra a napilapok és irodalmi lapok megfelelő rovataira szorítkozott; három egyidejű kivétel a Világosság tréfás szilveszteri kiadványa, a Sötétség; az Igazság-travesztia Hamisság címen; s az Egység szilveszteri élcszáma, a Kétség (Kolozsvár, 1946). Ezeken kívül mint rendszeres mellékletről csak az Utunk Bajor Andor szerkesztette humoros-szatirikus szilveszteri Ütünk című mellékletéről emlékezhetünk meg. (hu)
dbo:wikiPageID
  • 755121 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 3231 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23408049 (xsd:integer)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdfs:label
  • Romániai magyar élclapok (hu)
  • Romániai magyar élclapok (hu)
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is foaf:primaryTopic of