| dbo:abstract
|
- A régi római Szent Péter-bazilikát (olaszul: San Pietro Vecchio) Nagy Konstantin császár emeltette Rómában Szent Péter sÃrja fölé, 330 körül. Az épületet az 5. század közepén fejezték be, és a 16. század elejéig állt, a mai Szent Péter-bazilika helyén. Egy nagyobb, részben pogány temetÅ‘ fölött állt, a Néró-féle aréna közelében, melyben a hagyomány szerint i. sz. 67–68 táján Péter apostol vértanúhalált halt. Mivel az apostol emlékét az apszis középpontjába akarták helyezni, ezért délen, a megmaradt alapok fölé egy dobogót épÃtettek. A sÃrhely nyugati részén volt egy apszis, amelyhez keletre egy messzire kiugró kereszthajó és az öt részes hosszhajó (naosz) csatlakozott diadalÃvvel. Itt kapott helyet az oltárasztal, illetve a papság és az éneklÅ‘ kórus. Az apostol sÃrját spirálalakú szÅ‘lÅ‘kacsokkal körülvett oszlopok dÃszÃtették, a falakat pedig mozaikok. A bazilikális szerkezetű épület egyik fontos jellegzetessége volt, hogy a mellékhajók magasságához képest a fÅ‘hajó erÅ‘sen megemelt. A fÅ‘hajó és a mellékhajók oszlopos árkádÃvekkel vannak elválasztva egymástól, ezek támasztják alá a fÅ‘hajón található, vágott ablaknyÃlásokkal áttört falakat. A bazilika nyitott fagerendázatú Ãgy láthatóvá téve a fa fedélszéket. A szentmiseáldozat lebonyolÃtására az oltár szolgált, de fontos események zajlottak a bejárat elÅ‘tt is. Az elÅ‘tér, más néven átrium közepén keresztelÅ‘kút állt. A megkeresztelkedÅ‘knek és a bűneikért vezeklÅ‘knek a templom elÅ‘csarnokában (narthex vagy pronaosz) kellett várakozniuk. Az átriumhoz épÃtették a harangtornyot is Ãgy az teljesen külön került a templomtól. Az ókeresztény templomok számos jellegzetessége megtalálható a régi római Szent Péter-bazilikán. MÃg a pogány szentély valamelyik isten számára épült, addig a keresztény bazilikák a különbözÅ‘ szertartásokon részt vevÅ‘ tömegek jelenlétét vette számÃtásba, éppen ezért hatalmas befogadóképességgel rendelkeztek. II. Gyula pápa a 16. század elején úgy határozott, hogy a kora keresztény épÃtményt – amely mindaddig a kereszténység központja volt – egy radikálisan új épület kedvéért lebontatja. Az új alapkÅ‘letételre 1506. április 18-án került sor. A régi bazilikáról tervrajzok maradtak fenn. Egy történet szerint VIII. Bonifác pápa hÃrvivÅ‘t küldött egy, a munkája mintái iránti kéréssel Giotto di Bondone ifjú festÅ‘-szobrász-épÃtészhez, aki az olasz reneszánsz művészet elsÅ‘ jelentÅ‘s alakja lett. Giotto a piros festékbe mártotta az ecsetét, és egyetlen mozdulattal egy tökéletes kört festett. BiztosÃtotta a hÃrvivÅ‘t arról, hogy ennek a mintának az értékét fel fogják ismerni. Amikor a pápa meglátta, azonnal megérezte, hogy Giotto felülmúlja korának összes festÅ‘jét. 1299-ben a régi Szent Péter-templom számára készÃtette a Jézust és az egyház hajóját ábrázoló mozaikját. Ez az új templom épÃtésénél elpusztult, csak két angyalfej maradt fenn. (hu)
- A régi római Szent Péter-bazilikát (olaszul: San Pietro Vecchio) Nagy Konstantin császár emeltette Rómában Szent Péter sÃrja fölé, 330 körül. Az épületet az 5. század közepén fejezték be, és a 16. század elejéig állt, a mai Szent Péter-bazilika helyén. Egy nagyobb, részben pogány temetÅ‘ fölött állt, a Néró-féle aréna közelében, melyben a hagyomány szerint i. sz. 67–68 táján Péter apostol vértanúhalált halt. Mivel az apostol emlékét az apszis középpontjába akarták helyezni, ezért délen, a megmaradt alapok fölé egy dobogót épÃtettek. A sÃrhely nyugati részén volt egy apszis, amelyhez keletre egy messzire kiugró kereszthajó és az öt részes hosszhajó (naosz) csatlakozott diadalÃvvel. Itt kapott helyet az oltárasztal, illetve a papság és az éneklÅ‘ kórus. Az apostol sÃrját spirálalakú szÅ‘lÅ‘kacsokkal körülvett oszlopok dÃszÃtették, a falakat pedig mozaikok. A bazilikális szerkezetű épület egyik fontos jellegzetessége volt, hogy a mellékhajók magasságához képest a fÅ‘hajó erÅ‘sen megemelt. A fÅ‘hajó és a mellékhajók oszlopos árkádÃvekkel vannak elválasztva egymástól, ezek támasztják alá a fÅ‘hajón található, vágott ablaknyÃlásokkal áttört falakat. A bazilika nyitott fagerendázatú Ãgy láthatóvá téve a fa fedélszéket. A szentmiseáldozat lebonyolÃtására az oltár szolgált, de fontos események zajlottak a bejárat elÅ‘tt is. Az elÅ‘tér, más néven átrium közepén keresztelÅ‘kút állt. A megkeresztelkedÅ‘knek és a bűneikért vezeklÅ‘knek a templom elÅ‘csarnokában (narthex vagy pronaosz) kellett várakozniuk. Az átriumhoz épÃtették a harangtornyot is Ãgy az teljesen külön került a templomtól. Az ókeresztény templomok számos jellegzetessége megtalálható a régi római Szent Péter-bazilikán. MÃg a pogány szentély valamelyik isten számára épült, addig a keresztény bazilikák a különbözÅ‘ szertartásokon részt vevÅ‘ tömegek jelenlétét vette számÃtásba, éppen ezért hatalmas befogadóképességgel rendelkeztek. II. Gyula pápa a 16. század elején úgy határozott, hogy a kora keresztény épÃtményt – amely mindaddig a kereszténység központja volt – egy radikálisan új épület kedvéért lebontatja. Az új alapkÅ‘letételre 1506. április 18-án került sor. A régi bazilikáról tervrajzok maradtak fenn. Egy történet szerint VIII. Bonifác pápa hÃrvivÅ‘t küldött egy, a munkája mintái iránti kéréssel Giotto di Bondone ifjú festÅ‘-szobrász-épÃtészhez, aki az olasz reneszánsz művészet elsÅ‘ jelentÅ‘s alakja lett. Giotto a piros festékbe mártotta az ecsetét, és egyetlen mozdulattal egy tökéletes kört festett. BiztosÃtotta a hÃrvivÅ‘t arról, hogy ennek a mintának az értékét fel fogják ismerni. Amikor a pápa meglátta, azonnal megérezte, hogy Giotto felülmúlja korának összes festÅ‘jét. 1299-ben a régi Szent Péter-templom számára készÃtette a Jézust és az egyház hajóját ábrázoló mozaikját. Ez az új templom épÃtésénél elpusztult, csak két angyalfej maradt fenn. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- A régi római Szent Péter-bazilikát (olaszul: San Pietro Vecchio) Nagy Konstantin császár emeltette Rómában Szent Péter sÃrja fölé, 330 körül. Az épületet az 5. század közepén fejezték be, és a 16. század elejéig állt, a mai Szent Péter-bazilika helyén. Az ókeresztény templomok számos jellegzetessége megtalálható a régi római Szent Péter-bazilikán. MÃg a pogány szentély valamelyik isten számára épült, addig a keresztény bazilikák a különbözÅ‘ szertartásokon részt vevÅ‘ tömegek jelenlétét vette számÃtásba, éppen ezért hatalmas befogadóképességgel rendelkeztek. (hu)
- A régi római Szent Péter-bazilikát (olaszul: San Pietro Vecchio) Nagy Konstantin császár emeltette Rómában Szent Péter sÃrja fölé, 330 körül. Az épületet az 5. század közepén fejezték be, és a 16. század elejéig állt, a mai Szent Péter-bazilika helyén. Az ókeresztény templomok számos jellegzetessége megtalálható a régi római Szent Péter-bazilikán. MÃg a pogány szentély valamelyik isten számára épült, addig a keresztény bazilikák a különbözÅ‘ szertartásokon részt vevÅ‘ tömegek jelenlétét vette számÃtásba, éppen ezért hatalmas befogadóképességgel rendelkeztek. (hu)
|
