| dbo:abstract
|
- A résdob ütéssel megszólaltatott idiofon hangszer. Bár dobnak nevezik, nem tartozik a kifeszített hártyájú membranofon hangszerek közé, ugyanakkor hangzása, megszólaltatási módja, funkciója hasonló lehet azokéhoz. A résdob – a megütés helyétől függően – egy, kettő vagy több, többé-kevésbé meghatározott magasságú hangot tud kiadni. A legnagyobb résdobok akár hat méter hosszúak, két méter szélesek is lehetnek, a legkisebbek arasznyiak vagy még apróbbak. A résdob lényege, hogy egy kivájt, üreges fatest (vagy bambuszcső, esetleg fémcső) felületén egy vagy több hosszúkás hasíték, rés található, amely kettős feladatot lát el: egyrészt a hangszer testét olyan módon gyengíti meg, hogy szabadabban tudjon bizonyos jellegű deformációs rezgéseket végezni, másrészt ugyanez a rés a belső üreget megnyitva üregrezonátort hoz létre. A testhangok és az üreghang megfelelő összehangolásával elérhető, hogy a test megütésekor létrejövő rezgések jó hatásfokkal, nagy intenzitású hangként sugározzanak ki a környező légtérbe. A nagyobb résdobok hangja olyan erős lehet, hogy 5–10 kilométerre is elhallatszik, így jelzésre, sőt üzenetek közvetítésére is alkalmas. Az ilyen résdobokat is nevezik. A résdobot legtöbbször verővel szólaltatják meg, de bizonyos ősibb hangszertípusoknál a hangkeltés lábbal, dobbantással történik. A résdobokat eredetileg Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában, Óceániában, Délkelet-Ázsiában, a Távol-Keleten használták, de egyes típusai ma már sztenderd hangszerei a nyugati komoly- és könnyűzenének is. (hu)
- A résdob ütéssel megszólaltatott idiofon hangszer. Bár dobnak nevezik, nem tartozik a kifeszített hártyájú membranofon hangszerek közé, ugyanakkor hangzása, megszólaltatási módja, funkciója hasonló lehet azokéhoz. A résdob – a megütés helyétől függően – egy, kettő vagy több, többé-kevésbé meghatározott magasságú hangot tud kiadni. A legnagyobb résdobok akár hat méter hosszúak, két méter szélesek is lehetnek, a legkisebbek arasznyiak vagy még apróbbak. A résdob lényege, hogy egy kivájt, üreges fatest (vagy bambuszcső, esetleg fémcső) felületén egy vagy több hosszúkás hasíték, rés található, amely kettős feladatot lát el: egyrészt a hangszer testét olyan módon gyengíti meg, hogy szabadabban tudjon bizonyos jellegű deformációs rezgéseket végezni, másrészt ugyanez a rés a belső üreget megnyitva üregrezonátort hoz létre. A testhangok és az üreghang megfelelő összehangolásával elérhető, hogy a test megütésekor létrejövő rezgések jó hatásfokkal, nagy intenzitású hangként sugározzanak ki a környező légtérbe. A nagyobb résdobok hangja olyan erős lehet, hogy 5–10 kilométerre is elhallatszik, így jelzésre, sőt üzenetek közvetítésére is alkalmas. Az ilyen résdobokat is nevezik. A résdobot legtöbbször verővel szólaltatják meg, de bizonyos ősibb hangszertípusoknál a hangkeltés lábbal, dobbantással történik. A résdobokat eredetileg Afrikában, Közép- és Dél-Amerikában, Óceániában, Délkelet-Ázsiában, a Távol-Keleten használták, de egyes típusai ma már sztenderd hangszerei a nyugati komoly- és könnyűzenének is. (hu)
|
