| dbo:abstract
|
- Egyes agglutináló és flektáló nyelvek grammatikájában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike. Az a névszó, amely ennek az esetnek a morfémáját hordozza jellegzetesen olyan élőt vagy élettelent nevez meg, amely javára vagy kárára történik vagy létezik valami. Mondattani szempontból ilyen szó főleg részeshatározói funkciót tölt be, azonban a részes eset különféle egyéb mondattani viszonyokat is kifejez, amelyek az adott nyelvtől is függnek. Olyan flektáló nyelvek is vannak, amelyekben nincs névszóragozás, vagy csak nyomai vannak meg. Ezek grammatikáiban nincs szó esetekről, tehát részes esetről sem. Ilyenek például az újlatin nyelvek, a román kivételével, vagy az angol nyelv. Ezekben a nyelvekben rendszerint elöljárószók fejezik ki azokat a mondattani viszonyokat, amelyeket másokban a részes eset. (hu)
- Egyes agglutináló és flektáló nyelvek grammatikájában a részes vagy részeshatározói eset (latinul dativus) a nyelvtani esetek egyike. Az a névszó, amely ennek az esetnek a morfémáját hordozza jellegzetesen olyan élőt vagy élettelent nevez meg, amely javára vagy kárára történik vagy létezik valami. Mondattani szempontból ilyen szó főleg részeshatározói funkciót tölt be, azonban a részes eset különféle egyéb mondattani viszonyokat is kifejez, amelyek az adott nyelvtől is függnek. Olyan flektáló nyelvek is vannak, amelyekben nincs névszóragozás, vagy csak nyomai vannak meg. Ezek grammatikáiban nincs szó esetekről, tehát részes esetről sem. Ilyenek például az újlatin nyelvek, a román kivételével, vagy az angol nyelv. Ezekben a nyelvekben rendszerint elöljárószók fejezik ki azokat a mondattani viszonyokat, amelyeket másokban a részes eset. (hu)
|
