| dbo:abstract
|
- A római számírás az ókori Rómából származó alfabetikus számjelölési rendszer. A rendszer elve szerint néhány kiválasztott betűnek számértéket adnak, és ezek kombinációival írják le a számokat. A római számrendszer additív számábrázolási rendszer, amely azt jelenti, hogy egy szám értékét a jelek összevonásából lehet létrehozni. A felhasznált betűk a latin ábécéből származnak. Összesen hét betűt használnak:
* I = 1,
* V = 5,
* X = 10,
* L = 50,
* C = 100,
* D = 500,
* M = 1000. A helyiértékek szerinti jelölés pedig a következő: Nagyobb számok helyes leírása a következő módon történik: először az ezresek, aztán a százasok, aztán a tízesek, végül az egyesek. Például: 1988 = M + CM + LXXX + VIII = MCMLXXXVIII A rövidítés nagy számoknál nem megengedett (nem kölcsönösen egyértelmű a megfeleltetése a számértékéhez), mégis használatos: 1998 = M + CM + XC + VIII = MCMXCVIII, de e helyett használatos az MIIM és az IIMM forma is… Az I csak V, illetve X előtt állhat! A római számokkal leírható legnagyobb szám, mely őrzi a jelölőrendszer szabályait a 3999, vagyis római számokkal leírva a MMMCMXCIX. Ennek megfelelően a korai időszakban csak a fenti betűket használták, majd később a többszörözésre 4 ezer felett az I és egy fordított C szimbólumot „Ɔ” használtak. Később ezt megváltoztatták: egy vízszintes vonal a betű felett ezerszerest jelölt, a betű mindkét oldalán szereplő függőleges vonal pedig százszorost jelölt. Példák: _ _ _ _I = 1000 V = 5000 |I| = 100 000 |V| = 500 000 Ugyanezt a felülvonást más értelemben is használták, ezzel jelezték, hogy az adott betű számként értelmezendő. Az idők folyamán egyes számértékek jelölése eltérő lehetett. Így találhatunk 4 értékben IIII-t és IV-t is, hasonlóan 8 értékben VIII-t és IIX-et is – még furcsább eset a 99 jelölésére az XCIX helyett az IC –, előfordult, hogy ugyanabban a dokumentumban ugyanazokat a számértékeket más-más formában jegyezték le. A római számokat a 14. században kezdte kiszorítani a ma használatos arab számírás. Napjainkban a római számok leginkább sorszámozásra, fejezetszámozásra, valamint uralkodók sorszámozására használatosak (például II. Erzsébet, XIV. Lajos, I. István). Ezen kívül általában régi épületeken az építés évét jelzik, valamint filmes produkciók végén a gyártási év jelölésére is gyakran római számokat használnak. Ezen kívül a világháborúk sorszámát is sokszor így jelölik, (például a második világháború egyes szövegekben „II. világháború” írásmóddal szerepel) vagy az olimpiai játékok sorszámát is (például a 2012. évi nyári olimpiai játékok hivatalos neve XXX. nyári olimpiai játékok volt). Római számokkal jelölik Budapest kerületeit is (például Budapest VII. kerülete). A „modern” római számok a következők: A Unicode rendelkezik speciális karakterekkel a római számjegyek írásához, ezek az U2160-U2183-as (tízes számrendszerben: 8544-8579) intervallumban helyezkednek el. Ez a sorozat lefedi mind a nagybetűs, mind a kisbetűs számjegyeket, valamint 12-ig a számkombinációkat. Lehetőség szerint inkább ezeket használjuk a római számjegyek írására. Így tehát a MCMLXXXVIII leírható ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅧ-ként vagy ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅤⅠⅠⅠ (ajánlott). Természetesen ezek megjelenítéséhez szükség van speciális betűtípusra (például: Arial Unicode MS). (hu)
- A római számírás az ókori Rómából származó alfabetikus számjelölési rendszer. A rendszer elve szerint néhány kiválasztott betűnek számértéket adnak, és ezek kombinációival írják le a számokat. A római számrendszer additív számábrázolási rendszer, amely azt jelenti, hogy egy szám értékét a jelek összevonásából lehet létrehozni. A felhasznált betűk a latin ábécéből származnak. Összesen hét betűt használnak:
* I = 1,
* V = 5,
* X = 10,
* L = 50,
* C = 100,
* D = 500,
* M = 1000. A helyiértékek szerinti jelölés pedig a következő: Nagyobb számok helyes leírása a következő módon történik: először az ezresek, aztán a százasok, aztán a tízesek, végül az egyesek. Például: 1988 = M + CM + LXXX + VIII = MCMLXXXVIII A rövidítés nagy számoknál nem megengedett (nem kölcsönösen egyértelmű a megfeleltetése a számértékéhez), mégis használatos: 1998 = M + CM + XC + VIII = MCMXCVIII, de e helyett használatos az MIIM és az IIMM forma is… Az I csak V, illetve X előtt állhat! A római számokkal leírható legnagyobb szám, mely őrzi a jelölőrendszer szabályait a 3999, vagyis római számokkal leírva a MMMCMXCIX. Ennek megfelelően a korai időszakban csak a fenti betűket használták, majd később a többszörözésre 4 ezer felett az I és egy fordított C szimbólumot „Ɔ” használtak. Később ezt megváltoztatták: egy vízszintes vonal a betű felett ezerszerest jelölt, a betű mindkét oldalán szereplő függőleges vonal pedig százszorost jelölt. Példák: _ _ _ _I = 1000 V = 5000 |I| = 100 000 |V| = 500 000 Ugyanezt a felülvonást más értelemben is használták, ezzel jelezték, hogy az adott betű számként értelmezendő. Az idők folyamán egyes számértékek jelölése eltérő lehetett. Így találhatunk 4 értékben IIII-t és IV-t is, hasonlóan 8 értékben VIII-t és IIX-et is – még furcsább eset a 99 jelölésére az XCIX helyett az IC –, előfordult, hogy ugyanabban a dokumentumban ugyanazokat a számértékeket más-más formában jegyezték le. A római számokat a 14. században kezdte kiszorítani a ma használatos arab számírás. Napjainkban a római számok leginkább sorszámozásra, fejezetszámozásra, valamint uralkodók sorszámozására használatosak (például II. Erzsébet, XIV. Lajos, I. István). Ezen kívül általában régi épületeken az építés évét jelzik, valamint filmes produkciók végén a gyártási év jelölésére is gyakran római számokat használnak. Ezen kívül a világháborúk sorszámát is sokszor így jelölik, (például a második világháború egyes szövegekben „II. világháború” írásmóddal szerepel) vagy az olimpiai játékok sorszámát is (például a 2012. évi nyári olimpiai játékok hivatalos neve XXX. nyári olimpiai játékok volt). Római számokkal jelölik Budapest kerületeit is (például Budapest VII. kerülete). A „modern” római számok a következők: A Unicode rendelkezik speciális karakterekkel a római számjegyek írásához, ezek az U2160-U2183-as (tízes számrendszerben: 8544-8579) intervallumban helyezkednek el. Ez a sorozat lefedi mind a nagybetűs, mind a kisbetűs számjegyeket, valamint 12-ig a számkombinációkat. Lehetőség szerint inkább ezeket használjuk a római számjegyek írására. Így tehát a MCMLXXXVIII leírható ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅧ-ként vagy ⅯⅭⅯⅬⅩⅩⅩⅤⅠⅠⅠ (ajánlott). Természetesen ezek megjelenítéséhez szükség van speciális betűtípusra (például: Arial Unicode MS). (hu)
|
