| dbo:abstract
|
- A SIM-kártya egy olyan integrált áramkört tartalmaz, mely biztonságosan tárolja az (International Mobile Subscriber Identity) azonosítót és egyéb kódokat, melyek a mobiltelefonokat használók azonosítására használatosak. A SIM a subscriber identity module rövidítése, magyarul előfizetői azonosító modul. A SIM-kártya áramkörét egy műanyag lapba ágyazzák, mely így könnyen áthelyezhető egyik mobilkészülékből a másikba. Kezdetben a SIM-kártyákat a bankkártyákkal azonos méretben készítették (85.60 mm × 53.98 mm × 0.76 mm). Az egyre kisebb készülékek megjelenése miatt egyre kisebb SIM-kártyákra volt szükség, ezek a mini SIM-kártyák. A SIM-kártyák tartalmaznak egy egyedi sorozatszámot (ICCID), egy nemzetközi előfizetői azonosítót (IMSI), biztonsági információkat, a helyi hálózattal kapcsolatos ideiglenes információkat, egy szolgáltatás listát, melyeket a felhasználó elérhet, illetve két jelszót: egy PIN-kódot és egy PUK-kódot. Az első SIM-kártyát 1991-ben készítette egy müncheni okoskártya-készítő cég, a , mely az első 300 db kártyát a finn vezeték nélküli hálózatot üzemeltető cégnek adta el. A SIM-kártya alapvetően egy ISO 7816 szabványos intelligens kártya, azaz nem volt jelentős különbség közte és az egyéb kapcsolattartó IC-alapú kártyák, például hitelkártyák vagy telefonkártyák között. Sőt, az első SIM-kártyák ugyanolyan méretűek voltak, mint a hitelkártyák, a későbbi mini, micro és nano SIM-kártyák a telefonméret-csökkentési verseny eredményeképpen születtek meg. Sok elavult eszköz nem támogatja a mai SIM-kártyákat, még akkor sem, ha teljes méretűek. Ennek oka az, hogy a korábbi SIM-kártyák üzemi feszültsége 5 V volt, míg a mai kártyákhoz 3 V-ra van szükség és van 1.8 V-os. Sok SIM-gyártó inkább a kompatibilitást részesíti előnyben az árral szemben, ezért a modern SIM-kártyák többsége egyszerre csak egy feszültséget támogat. (hu)
- A SIM-kártya egy olyan integrált áramkört tartalmaz, mely biztonságosan tárolja az (International Mobile Subscriber Identity) azonosítót és egyéb kódokat, melyek a mobiltelefonokat használók azonosítására használatosak. A SIM a subscriber identity module rövidítése, magyarul előfizetői azonosító modul. A SIM-kártya áramkörét egy műanyag lapba ágyazzák, mely így könnyen áthelyezhető egyik mobilkészülékből a másikba. Kezdetben a SIM-kártyákat a bankkártyákkal azonos méretben készítették (85.60 mm × 53.98 mm × 0.76 mm). Az egyre kisebb készülékek megjelenése miatt egyre kisebb SIM-kártyákra volt szükség, ezek a mini SIM-kártyák. A SIM-kártyák tartalmaznak egy egyedi sorozatszámot (ICCID), egy nemzetközi előfizetői azonosítót (IMSI), biztonsági információkat, a helyi hálózattal kapcsolatos ideiglenes információkat, egy szolgáltatás listát, melyeket a felhasználó elérhet, illetve két jelszót: egy PIN-kódot és egy PUK-kódot. Az első SIM-kártyát 1991-ben készítette egy müncheni okoskártya-készítő cég, a , mely az első 300 db kártyát a finn vezeték nélküli hálózatot üzemeltető cégnek adta el. A SIM-kártya alapvetően egy ISO 7816 szabványos intelligens kártya, azaz nem volt jelentős különbség közte és az egyéb kapcsolattartó IC-alapú kártyák, például hitelkártyák vagy telefonkártyák között. Sőt, az első SIM-kártyák ugyanolyan méretűek voltak, mint a hitelkártyák, a későbbi mini, micro és nano SIM-kártyák a telefonméret-csökkentési verseny eredményeképpen születtek meg. Sok elavult eszköz nem támogatja a mai SIM-kártyákat, még akkor sem, ha teljes méretűek. Ennek oka az, hogy a korábbi SIM-kártyák üzemi feszültsége 5 V volt, míg a mai kártyákhoz 3 V-ra van szükség és van 1.8 V-os. Sok SIM-gyártó inkább a kompatibilitást részesíti előnyben az árral szemben, ezért a modern SIM-kártyák többsége egyszerre csak egy feszültséget támogat. (hu)
|
