| dbo:abstract
|
- STS–3xx mentő űrrepülőgép (STS–3xx)/Szojuz űrhajó készenlétét az STS–107 katasztrófáját követően bevezették. Ha az űrrepülőgép sérülésénél fogva nem tud sikeresen visszatérni, illetve sérülésénél fogva képes a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) dokkolni, a legénységet életmentés biztosításával kell visszahozni bázisukra. Ha az ISS -nél csak megközelítést tud végezni, akkor egy kábeles technikát (csiga mozgást) alkalmazva, űrruhában térnek át az ISS fedélzetére. A kábelt az STS–121 küldetésén vitték az űrállomásra, az STS–135 küldetésén vitték vissza a Földre. Tervek szerint a mentő űrrepülőgép négy fővel indulva hozna vissza űrhajósokat, a Szojuz űrhajó két fordulóval tudna az űrállomáson rekedt űrhajósokból állományt menteni. Minden indítást követően a beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kar 50 méter kinyúlást biztosító karjára szerelt Orbiter Boom Sensor System (OBSS) rendszerrel újabb 15 méterrel meghosszabbították a kinyúlási távolságot. A rendszer segítségével ellenőrizni tudták a hővédőpajzs esetleges sérülését, szükség szerint javítási, karbantartási munkákat végezhettek a biztonságos leszállás elősegítésére. A mentő űrrepülőgép hasonló ellenőrzést végzett volna, csökkentett legénysége – 4 fő (parancsnok, pilóta, kettő küldetésfelelős) – javító, karbantartó munkával segítette volna helyreállítani a sérüléseket. Amennyiben nem sikerül a nagy károkat szenvedett űrrepülőgépet megjavítani, akkor az életmentés kerül előtérbe. A gyakorlatban nem volt szükség mentő űrrepülőgép küldésére. Vészhelyzeti készenlét biztosítására eredetileg 40 napot szánt a NASA, amit folyamatosan csökkentettek, figyelemmel arra, hogy az űrrepülőgép önállóan maximum 23 napra tudta biztosítani a 6 fős legénység életfeltételeit. Az ISS-en rekedve körülbelül 80 nap állt rendelkezésre a megnövekedett legénységi létszám ellátására. A leggyorsabban a Progressz űrhajó segítségével lehet utánpótlást biztosítani. Az STS–124 űrrepülőgép küldetését követően az ISS-en 6 fős legénység teljesített szolgálatot, ehhez igazítva a szükséges életfeltételeket. (hu)
- STS–3xx mentő űrrepülőgép (STS–3xx)/Szojuz űrhajó készenlétét az STS–107 katasztrófáját követően bevezették. Ha az űrrepülőgép sérülésénél fogva nem tud sikeresen visszatérni, illetve sérülésénél fogva képes a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) dokkolni, a legénységet életmentés biztosításával kell visszahozni bázisukra. Ha az ISS -nél csak megközelítést tud végezni, akkor egy kábeles technikát (csiga mozgást) alkalmazva, űrruhában térnek át az ISS fedélzetére. A kábelt az STS–121 küldetésén vitték az űrállomásra, az STS–135 küldetésén vitték vissza a Földre. Tervek szerint a mentő űrrepülőgép négy fővel indulva hozna vissza űrhajósokat, a Szojuz űrhajó két fordulóval tudna az űrállomáson rekedt űrhajósokból állományt menteni. Minden indítást követően a beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kar 50 méter kinyúlást biztosító karjára szerelt Orbiter Boom Sensor System (OBSS) rendszerrel újabb 15 méterrel meghosszabbították a kinyúlási távolságot. A rendszer segítségével ellenőrizni tudták a hővédőpajzs esetleges sérülését, szükség szerint javítási, karbantartási munkákat végezhettek a biztonságos leszállás elősegítésére. A mentő űrrepülőgép hasonló ellenőrzést végzett volna, csökkentett legénysége – 4 fő (parancsnok, pilóta, kettő küldetésfelelős) – javító, karbantartó munkával segítette volna helyreállítani a sérüléseket. Amennyiben nem sikerül a nagy károkat szenvedett űrrepülőgépet megjavítani, akkor az életmentés kerül előtérbe. A gyakorlatban nem volt szükség mentő űrrepülőgép küldésére. Vészhelyzeti készenlét biztosítására eredetileg 40 napot szánt a NASA, amit folyamatosan csökkentettek, figyelemmel arra, hogy az űrrepülőgép önállóan maximum 23 napra tudta biztosítani a 6 fős legénység életfeltételeit. Az ISS-en rekedve körülbelül 80 nap állt rendelkezésre a megnövekedett legénységi létszám ellátására. A leggyorsabban a Progressz űrhajó segítségével lehet utánpótlást biztosítani. Az STS–124 űrrepülőgép küldetését követően az ISS-en 6 fős legénység teljesített szolgálatot, ehhez igazítva a szükséges életfeltételeket. (hu)
|
