| dbo:abstract
|
- A Sachs–Hornbostel-féle osztályozás a hangszerek osztályozásának és által publikált rendszere, amely először a Zeitschrift für Ethnologie című kiadványban, 1914-ben jelent meg. Ez napjainkban a hangszerek tudományos osztályozásának legelterjedtebb módszere. Az osztályozás alapjait még a 19. században fektette le, aki a brüsszeli konzervatórium hangszergyűjteményének kurátora volt. Mahillon a hangszereket négy fő kategóriába sorolta elsődleges hangképzésük természete alapján, tehát hogy levegőoszlop, kifeszített húr, membrán vagy a szilárd hangszertest rezgése következtében jön-e létre bennük a hang. Ez a rendszer elsősorban a klasszikus nyugati zenéhez használt hangszereket osztályozta, a Hornbostel–Sachs-rendszertan ezt kibővítve lehetővé tette, hogy szinte bármely zenekultúra akármelyik hangszere a rendszerbe illeszthető legyen. Formailag hasonlít a könyvtári besorolásra használt Dewey-féle tizedes osztályozásra. Négy fő kategóriája van, azt osztja tovább lépésről lépésre, szintről szintre, minden szinten egy-egy decimális számjegyet rendelve hozzá. Végeredményképpen minden hangszernek így egyértelműen megfeleltethető egy sokjegyű szám. Például a hegedű a következőképpen helyezkedik el a rendszerben:
* 3 kordofonok (egy vagy több húr van két pont között kifeszítve)
* 32 összetett kordofonok (a hangszer egy húrhordozóból és a szervesen hozzáépült rezonanciatestből áll)
* 321 lantok (a húrok a tetővel párhuzamos síkban vannak)
* 321.3 nyeles lantok (a húrhordozó egyetlen nyélszerű nyúlvány)
* 321.32 nyaklantok (a nyél a testből indul ki)
* 321.322 doboz-nyaklantok (a test dobozszerű)
* 321.322–7 dörzsöléssel szólaltatják meg
* 321.322–71 vonós (hu)
- A Sachs–Hornbostel-féle osztályozás a hangszerek osztályozásának és által publikált rendszere, amely először a Zeitschrift für Ethnologie című kiadványban, 1914-ben jelent meg. Ez napjainkban a hangszerek tudományos osztályozásának legelterjedtebb módszere. Az osztályozás alapjait még a 19. században fektette le, aki a brüsszeli konzervatórium hangszergyűjteményének kurátora volt. Mahillon a hangszereket négy fő kategóriába sorolta elsődleges hangképzésük természete alapján, tehát hogy levegőoszlop, kifeszített húr, membrán vagy a szilárd hangszertest rezgése következtében jön-e létre bennük a hang. Ez a rendszer elsősorban a klasszikus nyugati zenéhez használt hangszereket osztályozta, a Hornbostel–Sachs-rendszertan ezt kibővítve lehetővé tette, hogy szinte bármely zenekultúra akármelyik hangszere a rendszerbe illeszthető legyen. Formailag hasonlít a könyvtári besorolásra használt Dewey-féle tizedes osztályozásra. Négy fő kategóriája van, azt osztja tovább lépésről lépésre, szintről szintre, minden szinten egy-egy decimális számjegyet rendelve hozzá. Végeredményképpen minden hangszernek így egyértelműen megfeleltethető egy sokjegyű szám. Például a hegedű a következőképpen helyezkedik el a rendszerben:
* 3 kordofonok (egy vagy több húr van két pont között kifeszítve)
* 32 összetett kordofonok (a hangszer egy húrhordozóból és a szervesen hozzáépült rezonanciatestből áll)
* 321 lantok (a húrok a tetővel párhuzamos síkban vannak)
* 321.3 nyeles lantok (a húrhordozó egyetlen nyélszerű nyúlvány)
* 321.32 nyaklantok (a nyél a testből indul ki)
* 321.322 doboz-nyaklantok (a test dobozszerű)
* 321.322–7 dörzsöléssel szólaltatják meg
* 321.322–71 vonós (hu)
|
