| dbo:abstract
|
- A sakuhacsi (japánul: 尺八, Hepburn-átírással: shakuhachi) jellegzetes japán bambuszfuvola. Az ajaksípos hangszerek családjába tartozik, a cső felső végénél kialakított peremfúvóka (utagucsi) segítségével szólaltatható meg. 1250 körül érkezett Japánba Kínából. Indiában használt elődjén még öt hanglyuk volt, Kínában ez már hatra emelkedett. Ezután még egy lyukkal szaporodott Japánban, miközben a hangszer meg is hosszabbodott. Később a hanglyukak száma ötben állandósult, négy első és – többnyire a bal hüvelykujj számára – egy hátsó lyuk található rajta. Japán egyik legfontosabb hangszerévé vált az évszázadok során. A hangszer befúvónyílásánál kifelé ferdén metszett szélhasítójába kis borostyán- vagy csontdarabot illesztenek, amely alkalmassá teszi a hangszert finom hangárnyalatok megszólaltatására. Kiöblösödő vége, a tölcsér a madake bambusz szárának gyökérközeli részéből készül. A hangszer teste a kiöblösödő végénél természetesen meghajlik, vagy mesterségesen meg van hajlítva. Neve eredeti hosszára utal: icsi saku hacsi szun, vagyis egy láb nyolc hüvelyk (az egy japánul icsi, a saku=30,3 cm, a nyolc japánul hacsi, a szun=3 cm), ez rövidült sakuhacsivá. A hangszer hossza (és alaphangolása) mára variábilissá vált, sokféle méretben előfordul. Eredeti hosszának alaphangja a d' hang. A hanglyukak egymás utáni megnyitásával az első regiszterben (ocu) egy pentaton skála szólal meg, amelynek hangjai (d')-f'- g'-a'-c"-d". Azonban a hanglyukak részleges lefedésével (kazasi) és a levegőbefúvás szögének megváltoztatásával (meri-kari) a kromatikus skála minden hangja megszólaltatható a hangszeren. Irodalma szóló- és kamaradarabokból áll, a zen buddhizmusban a szuizen meditáció hangszere. A hangszerre a fuvola kiterjesztett technikáját Magyarországon Matuz István néha-néha egy koncert alkalmával bemutatja. Sakuhacsira magyar zeneszerzők által írt művek: Eötvös Péter Harakiri (1973), Faragó Béla ---+++1 (1994), Négy lélegzet Usuinak (2001), Láng István Inquieto (2004-2005) és Nagy Ákos Soli(e)tude (2013). Magyarországi autentikus megszólaltatói Gesztelyi-Nagy Judit, Kenéz László. (hu)
- A sakuhacsi (japánul: 尺八, Hepburn-átírással: shakuhachi) jellegzetes japán bambuszfuvola. Az ajaksípos hangszerek családjába tartozik, a cső felső végénél kialakított peremfúvóka (utagucsi) segítségével szólaltatható meg. 1250 körül érkezett Japánba Kínából. Indiában használt elődjén még öt hanglyuk volt, Kínában ez már hatra emelkedett. Ezután még egy lyukkal szaporodott Japánban, miközben a hangszer meg is hosszabbodott. Később a hanglyukak száma ötben állandósult, négy első és – többnyire a bal hüvelykujj számára – egy hátsó lyuk található rajta. Japán egyik legfontosabb hangszerévé vált az évszázadok során. A hangszer befúvónyílásánál kifelé ferdén metszett szélhasítójába kis borostyán- vagy csontdarabot illesztenek, amely alkalmassá teszi a hangszert finom hangárnyalatok megszólaltatására. Kiöblösödő vége, a tölcsér a madake bambusz szárának gyökérközeli részéből készül. A hangszer teste a kiöblösödő végénél természetesen meghajlik, vagy mesterségesen meg van hajlítva. Neve eredeti hosszára utal: icsi saku hacsi szun, vagyis egy láb nyolc hüvelyk (az egy japánul icsi, a saku=30,3 cm, a nyolc japánul hacsi, a szun=3 cm), ez rövidült sakuhacsivá. A hangszer hossza (és alaphangolása) mára variábilissá vált, sokféle méretben előfordul. Eredeti hosszának alaphangja a d' hang. A hanglyukak egymás utáni megnyitásával az első regiszterben (ocu) egy pentaton skála szólal meg, amelynek hangjai (d')-f'- g'-a'-c"-d". Azonban a hanglyukak részleges lefedésével (kazasi) és a levegőbefúvás szögének megváltoztatásával (meri-kari) a kromatikus skála minden hangja megszólaltatható a hangszeren. Irodalma szóló- és kamaradarabokból áll, a zen buddhizmusban a szuizen meditáció hangszere. A hangszerre a fuvola kiterjesztett technikáját Magyarországon Matuz István néha-néha egy koncert alkalmával bemutatja. Sakuhacsira magyar zeneszerzők által írt művek: Eötvös Péter Harakiri (1973), Faragó Béla ---+++1 (1994), Négy lélegzet Usuinak (2001), Láng István Inquieto (2004-2005) és Nagy Ákos Soli(e)tude (2013). Magyarországi autentikus megszólaltatói Gesztelyi-Nagy Judit, Kenéz László. (hu)
|
