| dbo:abstract
|
- A Sanfermines (vagy Fiestas de San Fermín, azaz Szent Firminus-ünnepek) a spanyolországi Pamplona évente megtartott világhírű fesztiválja. A minden évben július 6-án pontban 12 órakor kezdődő és 14-én éjfélkor záródó rendezvény legnevezetesebb eseménye a bikafuttatás, de azon kívül számos más program is zajlik a fesztivál hete alatt. Szent Firminus legendás vértanú tiszteletére már a 12. században is tartottak körmeneteket: az évszázadok során ebből alakult ki a mai fesztivál hagyománya. A bikafuttatásról is már vannak középkori feljegyzések: eredetileg a legelőről hajtották be az állatokat a belvárosba, és voltak, akik elkezdtek futni előttük. Ebből is hagyomány alakult ki, amit eleinte a település vezetése nem nézett jó szemmel, de a 19. században engedélyezték, egyúttal szabályozták is a bikafuttatást. A rendezvény a pamplonai városházánál kezdődik a chupinazóval, azaz egy rakéta fellövésével, amit nagy, lelkes tömeg kísér figyelemmel. Szokás, hogy a fesztivál minden résztvevője ettől a pillanattól kezdve egy piros kendőt hord a nyaka körül, és azt csak a záráskor veszi le. Ettől kezdve az ünnepek minden napján zenés ébresztőt tartanak a belvárosban, majd 8 órakor kezdődik a bikafuttatás, utána pedig az úgynevezett óriások, nagyfejűk, kilikik és zaldikók felvonulása, amelynek során nagyméretű, látványos bábokat hordoznak végig táncolva az utcákon. Az utolsó nap éjféljén újra a városházánál gyűlik össze a tömeg, és a Pobre de mí című egymondatos dalocskát énekelve búcsúztatja el az ünnepeket. A Sanfermines idejére olyan sok turista érkezik, hogy a város lakossága ez alatt az idő alatt megtöbbszöröződik. A bikafuttatás során gyakoriak a sérülések, sőt, néha halálos áldozatok is vannak: a 20. századtól kezdve átlagosan hétévente hal meg valaki. (hu)
- A Sanfermines (vagy Fiestas de San Fermín, azaz Szent Firminus-ünnepek) a spanyolországi Pamplona évente megtartott világhírű fesztiválja. A minden évben július 6-án pontban 12 órakor kezdődő és 14-én éjfélkor záródó rendezvény legnevezetesebb eseménye a bikafuttatás, de azon kívül számos más program is zajlik a fesztivál hete alatt. Szent Firminus legendás vértanú tiszteletére már a 12. században is tartottak körmeneteket: az évszázadok során ebből alakult ki a mai fesztivál hagyománya. A bikafuttatásról is már vannak középkori feljegyzések: eredetileg a legelőről hajtották be az állatokat a belvárosba, és voltak, akik elkezdtek futni előttük. Ebből is hagyomány alakult ki, amit eleinte a település vezetése nem nézett jó szemmel, de a 19. században engedélyezték, egyúttal szabályozták is a bikafuttatást. A rendezvény a pamplonai városházánál kezdődik a chupinazóval, azaz egy rakéta fellövésével, amit nagy, lelkes tömeg kísér figyelemmel. Szokás, hogy a fesztivál minden résztvevője ettől a pillanattól kezdve egy piros kendőt hord a nyaka körül, és azt csak a záráskor veszi le. Ettől kezdve az ünnepek minden napján zenés ébresztőt tartanak a belvárosban, majd 8 órakor kezdődik a bikafuttatás, utána pedig az úgynevezett óriások, nagyfejűk, kilikik és zaldikók felvonulása, amelynek során nagyméretű, látványos bábokat hordoznak végig táncolva az utcákon. Az utolsó nap éjféljén újra a városházánál gyűlik össze a tömeg, és a Pobre de mí című egymondatos dalocskát énekelve búcsúztatja el az ünnepeket. A Sanfermines idejére olyan sok turista érkezik, hogy a város lakossága ez alatt az idő alatt megtöbbszöröződik. A bikafuttatás során gyakoriak a sérülések, sőt, néha halálos áldozatok is vannak: a 20. századtól kezdve átlagosan hétévente hal meg valaki. (hu)
|
