| dbo:abstract
|
- A sarkantyúfű (Delphinium) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó nemzetség. Közeli rokonságban áll a szarkaláb (Consolida) nemzetséggel, amelynek fajait korábban ide sorolták, ezért a nemzetség több Közép-Európában honos faja szarkaláb néven is ismert. Sokféle néven ismert, és ezért sok más növénnyel keverik. Így például hívják (Platanthera), ami a kosborfélék nemzetsége, sarkantyúvirágnak (Centranthus), ami a loncfélék nemzetsége, valamint sarkantyúkának (Tropaeolum) is, ami pedig a névadó nemzetsége. Többségük évelő, lágy szárú növény. Főleg az északi féltekén, a mérsékelt égövben terjedtek el – egyrészt a szárazabb területeken (a magasabb, terebélyesedő fajok), illetve a magashegységekben (a kisebb termetűek). Száruk felálló, vékony, gyakran terebélyesen elágazik. Levelük tenyeresen osztott, fürtvirágzatuk végső virág nélküli, virágtakarójuk színes, a legtöbbször kék lepellevelekkel – ezek közül a hátsónak sarkantyúja van. Az efölött álló két mézfejtő levél sarkantyúja ebbe belenyúlik. 1–3 vagy 5 magházuk tüszővé fejlődik. Számos fajuk igen kedvelt dísznövény, mások gyógynövények. (hu)
- A sarkantyúfű (Delphinium) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe és a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó nemzetség. Közeli rokonságban áll a szarkaláb (Consolida) nemzetséggel, amelynek fajait korábban ide sorolták, ezért a nemzetség több Közép-Európában honos faja szarkaláb néven is ismert. Sokféle néven ismert, és ezért sok más növénnyel keverik. Így például hívják (Platanthera), ami a kosborfélék nemzetsége, sarkantyúvirágnak (Centranthus), ami a loncfélék nemzetsége, valamint sarkantyúkának (Tropaeolum) is, ami pedig a névadó nemzetsége. Többségük évelő, lágy szárú növény. Főleg az északi féltekén, a mérsékelt égövben terjedtek el – egyrészt a szárazabb területeken (a magasabb, terebélyesedő fajok), illetve a magashegységekben (a kisebb termetűek). Száruk felálló, vékony, gyakran terebélyesen elágazik. Levelük tenyeresen osztott, fürtvirágzatuk végső virág nélküli, virágtakarójuk színes, a legtöbbször kék lepellevelekkel – ezek közül a hátsónak sarkantyúja van. Az efölött álló két mézfejtő levél sarkantyúja ebbe belenyúlik. 1–3 vagy 5 magházuk tüszővé fejlődik. Számos fajuk igen kedvelt dísznövény, mások gyógynövények. (hu)
|
