| dbo:abstract
|
- A Sarkcsillag (α Ursae Minoris, Polaris) a Kis Medve csillagkép legfényesebb csillaga. Azért nevezzük Sarkcsillagnak, mert az északi közelében helyezkedik el. A Sarkcsillag Magyarországról nézve cirkumpoláris, azaz sosem nyugszik le. Sárgásfehér színű óriás, mintegy 431 fényév távolságra van a Földtől. Tömege a Napénak hatszorosa. δ Cephei-típusú változócsillag, a fényessége négynapos periódussal, szabad szemmel nem észlelhetően, 2,0m-2,2m között ingadozik (átlagosan: 2,02). A 2 magnitúdós, fényes csillag valójában hármas rendszer, amelynek felbontásához már távcsövekre van szükség. A szabad szemmel is látszó, legfényesebb komponens cefeida, pulzáló változócsillag. Két kisebb társa van: az 1,4 naptömegnyi és a Napnál 1,26-szor nagyobb tömegű . A Sarkcsillag két kísérője közül a fényesebb, a Polaris B már évszázadok óta ismert. Elsőként William Herschel észlelte 1780-ban, és 18 ívmásodperces távolságával már kisebb műszerekkel is észlelhető. Sokkal közelebb kering a harmadik komponens, a Polaris Ab, amelynek létét 1929-ben spektroszkópiai úton mutatták ki, majd a Hubble űrtávcső 2006-ban közzétett felvételén a rendszer mindhárom komponense különállóan láthatóvá vált. (hu)
- A Sarkcsillag (α Ursae Minoris, Polaris) a Kis Medve csillagkép legfényesebb csillaga. Azért nevezzük Sarkcsillagnak, mert az északi közelében helyezkedik el. A Sarkcsillag Magyarországról nézve cirkumpoláris, azaz sosem nyugszik le. Sárgásfehér színű óriás, mintegy 431 fényév távolságra van a Földtől. Tömege a Napénak hatszorosa. δ Cephei-típusú változócsillag, a fényessége négynapos periódussal, szabad szemmel nem észlelhetően, 2,0m-2,2m között ingadozik (átlagosan: 2,02). A 2 magnitúdós, fényes csillag valójában hármas rendszer, amelynek felbontásához már távcsövekre van szükség. A szabad szemmel is látszó, legfényesebb komponens cefeida, pulzáló változócsillag. Két kisebb társa van: az 1,4 naptömegnyi és a Napnál 1,26-szor nagyobb tömegű . A Sarkcsillag két kísérője közül a fényesebb, a Polaris B már évszázadok óta ismert. Elsőként William Herschel észlelte 1780-ban, és 18 ívmásodperces távolságával már kisebb műszerekkel is észlelhető. Sokkal közelebb kering a harmadik komponens, a Polaris Ab, amelynek létét 1929-ben spektroszkópiai úton mutatták ki, majd a Hubble űrtávcső 2006-ban közzétett felvételén a rendszer mindhárom komponense különállóan láthatóvá vált. (hu)
|
