| dbo:abstract
|
- Sejtszervecske, azaz sejtorganellum vagy citoplazmatikus organelluma sejtek citoplazmájában található, körülhatárolt, meghatározott szerkezetű és működésű képződmények neve. A soksejtű, összetett szervezetek, beleértve az emberi test is, igen sokféle, sajátos működések ellátására specializálódott (differenciálódott) sejtből – és a sejtek által termelt, illetve kontrollált sejtközötti állományból – épülnek fel, amelyek összeszerveződve szöveteket, szerveket, szervrendszereket alkotnak. A sejteknek vannak azonban olyan alapvető működései, amelyek lényegében minden sejtben megvannak, és biztosítják az adott sejt életben maradását és funkcióinak ellátását. (Egyes magasan differenciálódott sejtféleségekből bizonyos működések hiányozhatnak.) A sejtek alapvető életműködéseit a sejtmag és a sejtmembrán mellett a citoplazma és a citoplazmatikus organellumok biztosítják.A sejtszervecskéknek számos típusa létezik, különösen az eukarióták valódi magvas sejtjeiben. A sejtszervecskék megközelítőleg úgy viszonyulnak a sejthez, mint a szervek a testhez, innen a magyar és a latin eredetű elnevezés is. A sejtszervecskéket eredetileg a fénymikroszkópok segítségével fedezték fel, majd szerkezetüket főleg az elektronmikroszkópok, funkcióikat pedig az egyre jobb teljesítményű ultracentrifugák a sejtfrakcionálással, és az ezekhez kapcsolódó modern biokémiai módszerekkel tisztázták. Ámbár a sejtszervecske a sejtbiológia számos területén szinonimája a sejtalkotónak, néhány sejtbiológus leszűkíti a fogalmát olyan DNS-t tartalmazó, eredetileg önálló mikroorganizmusokra, amelyek elsődleges, másodlagos vagy harmadlagos endoszimbiózis révén kerültek a sejtekbe. A pár nagy méretű sejtszervecske, amelyek a sejtekbe beépült (endoszimbionta) baktériumokra vezethetők vissza:
* mitokondriumok (csaknem minden eukariótában);
* színtestek v. plasztiszok (növényekben és algákban). (hu)
- Sejtszervecske, azaz sejtorganellum vagy citoplazmatikus organelluma sejtek citoplazmájában található, körülhatárolt, meghatározott szerkezetű és működésű képződmények neve. A soksejtű, összetett szervezetek, beleértve az emberi test is, igen sokféle, sajátos működések ellátására specializálódott (differenciálódott) sejtből – és a sejtek által termelt, illetve kontrollált sejtközötti állományból – épülnek fel, amelyek összeszerveződve szöveteket, szerveket, szervrendszereket alkotnak. A sejteknek vannak azonban olyan alapvető működései, amelyek lényegében minden sejtben megvannak, és biztosítják az adott sejt életben maradását és funkcióinak ellátását. (Egyes magasan differenciálódott sejtféleségekből bizonyos működések hiányozhatnak.) A sejtek alapvető életműködéseit a sejtmag és a sejtmembrán mellett a citoplazma és a citoplazmatikus organellumok biztosítják.A sejtszervecskéknek számos típusa létezik, különösen az eukarióták valódi magvas sejtjeiben. A sejtszervecskék megközelítőleg úgy viszonyulnak a sejthez, mint a szervek a testhez, innen a magyar és a latin eredetű elnevezés is. A sejtszervecskéket eredetileg a fénymikroszkópok segítségével fedezték fel, majd szerkezetüket főleg az elektronmikroszkópok, funkcióikat pedig az egyre jobb teljesítményű ultracentrifugák a sejtfrakcionálással, és az ezekhez kapcsolódó modern biokémiai módszerekkel tisztázták. Ámbár a sejtszervecske a sejtbiológia számos területén szinonimája a sejtalkotónak, néhány sejtbiológus leszűkíti a fogalmát olyan DNS-t tartalmazó, eredetileg önálló mikroorganizmusokra, amelyek elsődleges, másodlagos vagy harmadlagos endoszimbiózis révén kerültek a sejtekbe. A pár nagy méretű sejtszervecske, amelyek a sejtekbe beépült (endoszimbionta) baktériumokra vezethetők vissza:
* mitokondriumok (csaknem minden eukariótában);
* színtestek v. plasztiszok (növényekben és algákban). (hu)
|
