| dbo:abstract
|
- A Shannon-Weaver kommunikációs modell a kommunikáció matematika elméletből való megközelítése. A modellt Claude Shannon és Warren Weaver 1949-re dolgozta ki, a Bell Telephone Laboratories-nál folytatott kutatások alapján. A kommunikáció matematikai modelljében alapvetően két kommunikáló fél található, amik valójában nem mások, mint funkcionális szerepek. Az egyik küldi az információt, a másik veszi. Az elsőt szokás címzőnek, feladónak, alkotónak, küldőnek, vagy éppen beszélőnek nevezni, a másodikat pedig címzettnek, vevőnek, befogadónak, vagy épp hallgatónak nevezni. Az információtovábbítás két végpontja között a csatorna létesít kapcsolatot. A csatorna lényeges elem a tranzaktív modellben, ugyanis tulajdonságai alapvetően befolyásolják a kommunikációt,egyrészt ha a csatorna nagyon zajos, akkor sok információ veszhet el, másrészt a csatorna kapacitásának függvénye,hogy milyen kódolási eljárásokat lehet alkalmazni az információtovábbításban. Ez alapján Shannon és Weaverszerint megkülönböztethetjük az alábbi típusokat: kommunikáció matematikai modellje elsősorban a hatékony szállításban érdekelt, ezért nagyon fontos egyrészt az átvitel gyorsasága, gazdaságossága, másrészt az információveszteség minimalizálása. Ezt úgy oldják meg, hogy kódolási eljárásokkal átalakítják a továbbítandó információt olyan formátumúra, ami eleget tesz az előbb felsorolt kívánalmaknak. A kódolási eljárásnak is két vége van, ugyanis nem elég az információt kódolni. Az kell, hogy a vevő számára is értelmezhető formában jelenjen meg a kommunikáció (ill. adatátvitel) befejezésével az üzenet. Ezért az átvitt információt vissza kell alakítani, mégpedig egy dekódoló segítségével. Ilyen kódolási eljárás zajlik le pl. minden telefonbeszélgetés alkalmával. A beszédet a telefon mikrofonja elektromos jelekké alakítja, majd a telefon ezeket elektromágneses hullámokká, aztán annak a telefonja, akivel beszélünk, először az elektromágneses hullámokat alakítja vissza elektromos jelekké, majd a hangszóró emberi fül számára hallható hangfrekvenciás jelekké alakítja vissza az átvitt információt. Kiegészítve egy olyan elemmel, amely csak később csatlakozott, ez pedig a visszacsatolás. Az egyes elemek között kapcsolat van, de nem mindegyik kapcsolódik a másikkal. A két szerző úgy tekintették, hogy kommunikáció lineáris és egy irányú folyamat. Ezt a folyamatot 3 szakaszra osztották:
* prekommunikáció szakasz
* tényleges kommunikáció szakasz
* posztkommunikáció szakasz (hu)
- A Shannon-Weaver kommunikációs modell a kommunikáció matematika elméletből való megközelítése. A modellt Claude Shannon és Warren Weaver 1949-re dolgozta ki, a Bell Telephone Laboratories-nál folytatott kutatások alapján. A kommunikáció matematikai modelljében alapvetően két kommunikáló fél található, amik valójában nem mások, mint funkcionális szerepek. Az egyik küldi az információt, a másik veszi. Az elsőt szokás címzőnek, feladónak, alkotónak, küldőnek, vagy éppen beszélőnek nevezni, a másodikat pedig címzettnek, vevőnek, befogadónak, vagy épp hallgatónak nevezni. Az információtovábbítás két végpontja között a csatorna létesít kapcsolatot. A csatorna lényeges elem a tranzaktív modellben, ugyanis tulajdonságai alapvetően befolyásolják a kommunikációt,egyrészt ha a csatorna nagyon zajos, akkor sok információ veszhet el, másrészt a csatorna kapacitásának függvénye,hogy milyen kódolási eljárásokat lehet alkalmazni az információtovábbításban. Ez alapján Shannon és Weaverszerint megkülönböztethetjük az alábbi típusokat: kommunikáció matematikai modellje elsősorban a hatékony szállításban érdekelt, ezért nagyon fontos egyrészt az átvitel gyorsasága, gazdaságossága, másrészt az információveszteség minimalizálása. Ezt úgy oldják meg, hogy kódolási eljárásokkal átalakítják a továbbítandó információt olyan formátumúra, ami eleget tesz az előbb felsorolt kívánalmaknak. A kódolási eljárásnak is két vége van, ugyanis nem elég az információt kódolni. Az kell, hogy a vevő számára is értelmezhető formában jelenjen meg a kommunikáció (ill. adatátvitel) befejezésével az üzenet. Ezért az átvitt információt vissza kell alakítani, mégpedig egy dekódoló segítségével. Ilyen kódolási eljárás zajlik le pl. minden telefonbeszélgetés alkalmával. A beszédet a telefon mikrofonja elektromos jelekké alakítja, majd a telefon ezeket elektromágneses hullámokká, aztán annak a telefonja, akivel beszélünk, először az elektromágneses hullámokat alakítja vissza elektromos jelekké, majd a hangszóró emberi fül számára hallható hangfrekvenciás jelekké alakítja vissza az átvitt információt. Kiegészítve egy olyan elemmel, amely csak később csatlakozott, ez pedig a visszacsatolás. Az egyes elemek között kapcsolat van, de nem mindegyik kapcsolódik a másikkal. A két szerző úgy tekintették, hogy kommunikáció lineáris és egy irányú folyamat. Ezt a folyamatot 3 szakaszra osztották:
* prekommunikáció szakasz
* tényleges kommunikáció szakasz
* posztkommunikáció szakasz (hu)
|
