| dbo:abstract
|
- A stílust szenszei (1963–) alakította ki, közel 20 éves harcművészeti tapasztalatára építve. "1985 – a kezdet. Ekkor, a honvédségi szolgálatom alatt ismertem meg azt az embert, aki végérvényesen megváltoztatván az életemet megismertetett a harcművészettel. foglalkozott, alapfegyverként a nuncsakut használta, melyet ekkor kezdtem tanulni. Stílusunk mind a mai napig használja második fő fegyverként a kard után. Nem sokkal ezután kezdtem el foglalkozni iaidóval, mígnem sok éves gyakorlás után megnyílt az első dódzsó a fellegvárában, az Őrnagy-utcában. Régi ismeretségünkre való tekintettel kaptunk iskolájában helyet, ahol lehetőségem adódott a japántól eltérő kínai harcművészettel megismerkedni olyannyira, hogy Richard egyik mestertanítványától több évig tanulhattam kínai hosszúbotot." "Egyszer aztán eljött az az idő is, mikor rá kellett jönnöm, hogy elérkeztem az általam addig tanult iaidó stílus határaihoz, és ez arra kényszerített hogy új utakat keressek. Szakítottam a iaidóval, és elkezdtem tanulni a , szenszei , aki kiváló mester és harcos, és aki közvetlen tanítványa szenszeinek. A sinkendó tagadhatatlanul jelentős segítséget nyújtott mint tradicionális alapokon nyugvó stílus abban, hogy a mi stílusunk elnyerje végleges formáját, függetlenül attól, hogy csak látásmódjában és habitusában hasonlít hozzá, de rendszerében teljesen eltér tőle. (…) Stílusunk tulajdonképpen az összes eddig általam tanult és megismert harcművészeti irányzat szintézise, mely tradicionális alapokon nyugszik, de a legmegfelelőbb megoldásokat használja a maximális hatékonyság érdekében." (Mike Péter, 2004) (hu)
- A stílust szenszei (1963–) alakította ki, közel 20 éves harcművészeti tapasztalatára építve. "1985 – a kezdet. Ekkor, a honvédségi szolgálatom alatt ismertem meg azt az embert, aki végérvényesen megváltoztatván az életemet megismertetett a harcművészettel. foglalkozott, alapfegyverként a nuncsakut használta, melyet ekkor kezdtem tanulni. Stílusunk mind a mai napig használja második fő fegyverként a kard után. Nem sokkal ezután kezdtem el foglalkozni iaidóval, mígnem sok éves gyakorlás után megnyílt az első dódzsó a fellegvárában, az Őrnagy-utcában. Régi ismeretségünkre való tekintettel kaptunk iskolájában helyet, ahol lehetőségem adódott a japántól eltérő kínai harcművészettel megismerkedni olyannyira, hogy Richard egyik mestertanítványától több évig tanulhattam kínai hosszúbotot." "Egyszer aztán eljött az az idő is, mikor rá kellett jönnöm, hogy elérkeztem az általam addig tanult iaidó stílus határaihoz, és ez arra kényszerített hogy új utakat keressek. Szakítottam a iaidóval, és elkezdtem tanulni a , szenszei , aki kiváló mester és harcos, és aki közvetlen tanítványa szenszeinek. A sinkendó tagadhatatlanul jelentős segítséget nyújtott mint tradicionális alapokon nyugvó stílus abban, hogy a mi stílusunk elnyerje végleges formáját, függetlenül attól, hogy csak látásmódjában és habitusában hasonlít hozzá, de rendszerében teljesen eltér tőle. (…) Stílusunk tulajdonképpen az összes eddig általam tanult és megismert harcművészeti irányzat szintézise, mely tradicionális alapokon nyugszik, de a legmegfelelőbb megoldásokat használja a maximális hatékonyság érdekében." (Mike Péter, 2004) (hu)
|
