| Property |
Value |
| dbo:abstract
|
- A Siemens–Martin-acélgyártási eljárást Pierre-Émile Martin francia mérnök szabadalmaztatta 1864-ben. Az eljárás nevében a Siemens nevet a Carl Wilhelm Siemens által szabadalmaztatott és itt felhasznált váltakozó lángjárású regeneratív tüzelési rendszer magyarázza. A szakirodalom néha megkülönbözteti az eljárást és a kemencét, előbbit „Martin-acélgyártásnak”, utóbbit „Siemens–Martin-kemencének” nevezik. Az eljárás lehetővé tette, hogy kiinduló anyagként folyékony nyersvasat és ócskavasat is felhasználhassanak. Az SM-kemence betétje ennek megfelelően lehetett csak folyékony, csak szilárd, vagy a kettő együttesen. A módszerrel igen változatos ötvözöttségű acélokat lehetett előállítani, de az erősen ötvözött acélok gyártását más módszerekkel valósították meg. A Martin-acélgyártás mintegy száz évig vezető módszere volt az acélmetallurgiának, csak az oxigénes konverteres eljárás(ok) előretörése nyomán csökkent a jelentősége, oly mértékben, hogy napjainkra gyakorlatilag megszűnt. A Siemens–Martin-kemence a fejlődése során több változáson ment át. A legszembetűnőbbek ezek közül az első és a hátsó fal kiképzésében és a tűzfejek megoldásában mutatkoznak meg. Az első és a hátsó fal kezdetben függőleges helyzetű volt, majd – a falazatok javításának egyszerűbbé tétele miatt – kifelé döntötték (a hátsó falat jobban). A fejlődés végén a tendencia megfordult: a legkorszerűbb SM-kemencék falait befelé döntötték (März–Boelens-kemence). Az egymást követő tűzfej megoldásokkal a levegő és a fűtő közeg mind hatékonyabb keveredését, a jobb lángparaméterek megvalósítását tűzték ki célul. A gáztüzelés helyett több helyen bevezették az olajtüzelést, majd külön oxigénáram bejuttatását a kemencébe (oxigénes intenzifikálás). A kemencék készülhettek (főleg eleinte) savas és bázikus falazattal, és mindkettőhöz más gyártási technológia, kemencevezetés tartozott. A gyártási folyamat öt lépcsőből áll: a berakásból, a beolvadásból, a frissítésből, a dezoxidációból és ötvözésből (kikészítés), illetve a csapolásból. Ezek közül a metallurgiai szempontból legfontosabb folyamatok a frissítő és a kikészítő szakaszban játszódnak le. Az SM-acélgyártás frissítő szakasza hosszabb, mint a szélfrissítéses (konverteres) eljárásoké, ezért az adagidő is hosszabb. Az ötvözést a kikészítő szakaszban végezték el. A magyarországi Martin-acélgyártás 1876-ban kezdődött Resicán, és 1992 végén a Dunai Vasműben ért véget. (hu)
- A Siemens–Martin-acélgyártási eljárást Pierre-Émile Martin francia mérnök szabadalmaztatta 1864-ben. Az eljárás nevében a Siemens nevet a Carl Wilhelm Siemens által szabadalmaztatott és itt felhasznált váltakozó lángjárású regeneratív tüzelési rendszer magyarázza. A szakirodalom néha megkülönbözteti az eljárást és a kemencét, előbbit „Martin-acélgyártásnak”, utóbbit „Siemens–Martin-kemencének” nevezik. Az eljárás lehetővé tette, hogy kiinduló anyagként folyékony nyersvasat és ócskavasat is felhasználhassanak. Az SM-kemence betétje ennek megfelelően lehetett csak folyékony, csak szilárd, vagy a kettő együttesen. A módszerrel igen változatos ötvözöttségű acélokat lehetett előállítani, de az erősen ötvözött acélok gyártását más módszerekkel valósították meg. A Martin-acélgyártás mintegy száz évig vezető módszere volt az acélmetallurgiának, csak az oxigénes konverteres eljárás(ok) előretörése nyomán csökkent a jelentősége, oly mértékben, hogy napjainkra gyakorlatilag megszűnt. A Siemens–Martin-kemence a fejlődése során több változáson ment át. A legszembetűnőbbek ezek közül az első és a hátsó fal kiképzésében és a tűzfejek megoldásában mutatkoznak meg. Az első és a hátsó fal kezdetben függőleges helyzetű volt, majd – a falazatok javításának egyszerűbbé tétele miatt – kifelé döntötték (a hátsó falat jobban). A fejlődés végén a tendencia megfordult: a legkorszerűbb SM-kemencék falait befelé döntötték (März–Boelens-kemence). Az egymást követő tűzfej megoldásokkal a levegő és a fűtő közeg mind hatékonyabb keveredését, a jobb lángparaméterek megvalósítását tűzték ki célul. A gáztüzelés helyett több helyen bevezették az olajtüzelést, majd külön oxigénáram bejuttatását a kemencébe (oxigénes intenzifikálás). A kemencék készülhettek (főleg eleinte) savas és bázikus falazattal, és mindkettőhöz más gyártási technológia, kemencevezetés tartozott. A gyártási folyamat öt lépcsőből áll: a berakásból, a beolvadásból, a frissítésből, a dezoxidációból és ötvözésből (kikészítés), illetve a csapolásból. Ezek közül a metallurgiai szempontból legfontosabb folyamatok a frissítő és a kikészítő szakaszban játszódnak le. Az SM-acélgyártás frissítő szakasza hosszabb, mint a szélfrissítéses (konverteres) eljárásoké, ezért az adagidő is hosszabb. Az ötvözést a kikészítő szakaszban végezték el. A magyarországi Martin-acélgyártás 1876-ban kezdődött Resicán, és 1992 végén a Dunai Vasműben ért véget. (hu)
|
| dbo:wikiPageExternalLink
| |
| dbo:wikiPageID
| |
| dbo:wikiPageLength
|
- 42425 (xsd:nonNegativeInteger)
|
| dbo:wikiPageRevisionID
| |
| prop-hu:cím
|
- A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig (hu)
- Vaskohászati kézikönyv (hu)
- Nyersvasgyártás (hu)
- Acélkohászattan II (hu)
- Dunaferr 50. Dunai Vasmű krónika (hu)
- Vaskohászat (hu)
- Az Ózdi Kohászati Üzemek története (hu)
- Magyarország a XX. században. IV. kötet Tudomány 1 (hu)
- Acélgyártás II (hu)
- A diósgyőri acélgyártás története a folytacélgyártás bevezetésétől napjainkig (hu)
- Vaskohászati kézikönyv (hu)
- Nyersvasgyártás (hu)
- Acélkohászattan II (hu)
- Dunaferr 50. Dunai Vasmű krónika (hu)
- Vaskohászat (hu)
- Az Ózdi Kohászati Üzemek története (hu)
- Magyarország a XX. században. IV. kötet Tudomány 1 (hu)
- Acélgyártás II (hu)
|
| prop-hu:fejezetcím
|
- Kohászat (hu)
- Az Ózdi Kohászati Üzemek korszerűsítésének első korszaka (hu)
- Kohászat (hu)
- Az Ózdi Kohászati Üzemek korszerűsítésének első korszaka (hu)
|
| prop-hu:fejezetszerző
|
- Vorsatz Brúnó (hu)
- Tóth Pál (hu)
- Vorsatz Brúnó (hu)
- Tóth Pál (hu)
|
| prop-hu:hely
|
- Budapest (hu)
- Dunaújváros (hu)
- Miskolc (hu)
- Szekszárd (hu)
- Ózd (hu)
- Budapest (hu)
- Dunaújváros (hu)
- Miskolc (hu)
- Szekszárd (hu)
- Ózd (hu)
|
| prop-hu:isbn
|
- 963 (xsd:integer)
- 9630546949 (xsd:decimal)
- 9638238100 (xsd:decimal)
|
| prop-hu:kiadó
| |
| prop-hu:közreműködők
| |
| prop-hu:oldal
|
- 157 (xsd:integer)
- 345 (xsd:integer)
|
| prop-hu:sorozat
|
- Vaskohászati enciklopédia (hu)
- Műszaki értelmező szótár (hu)
- Vaskohászati enciklopédia (hu)
- Műszaki értelmező szótár (hu)
|
| prop-hu:sorozatszám
| |
| prop-hu:szerző
| |
| prop-hu:url
| |
| prop-hu:wikiPageUsesTemplate
| |
| prop-hu:év
|
- 1955 (xsd:integer)
- 1980 (xsd:integer)
- 1981 (xsd:integer)
- 1984 (xsd:integer)
- 1985 (xsd:integer)
- 1987 (xsd:integer)
- 1996 (xsd:integer)
- 2000 (xsd:integer)
- 2004 (xsd:integer)
|
| dct:subject
| |
| rdfs:label
|
- Siemens–Martin-acélgyártás (hu)
- Siemens–Martin-acélgyártás (hu)
|
| owl:sameAs
| |
| prov:wasDerivedFrom
| |
| foaf:isPrimaryTopicOf
| |
| is dbo:wikiPageRedirects
of | |
| is foaf:primaryTopic
of | |
