| dbo:abstract
|
- A sinden-zukuri (寝殿造) egy japán építészeti stílusra utal, ami az arisztokrata paloták stílusából fejlődött ki Heiankjóban (平安京, a mai Kiotóban), ami a Heian-korban (794-1185), különösen a 10. században virágzott. Jellemző volt a fővárosi nemesek birtokán, s kétségtelenül vidéken is követték ezt a stílust. Egy központi fő épület, ami mindig dél felé nézett, és a különböző fedett folyosókkal és hidakkal összekötött melléképületek jellemezték. A központi épület, ami sinden, a sinden-zukuri szóból származik. A jelentése szó szerint „alvó terem”, ami a funkcióját is jelzi. Ez volt valószínűleg a családfő tartózkodási helye. Az épület földszintes, viszont faoszlopokra emelt fadeszkás padlózata volt. Nem volt általános a tatami (畳) padló, mert a tatamit a Heian-korban kezdték csak el alváshoz és ülőalkalmatosságként használni. A tetőt fából építették, a jobb épületeknél ciprus zsindelyt használtak, miközben néhány még mindig nádfedeles volt. Az egyik nehézség a sinden-zukuri vizsgálatánál az, hogy nincsen szigorú szabály arra, hogy mit is kell tartalmaznia. A kulcsfontosságú mértékegység a japán építészetben, ami különféle sinden-zukuri struktúrák leírásában megjelenik, a két oszlop közötti távolságot jelölő ken (間). A ken meghatározza a szoba vagy az épület nagyságát, egyfajta kötött oszlophálózatot alkotva. A kent az egyik oszlop középpontjától a mellette lévő oszlop középpontjáig mérik. Ami a sinden-zukuri építészeti szabványokat illeti a Heian-kori Japánban, ez a mértékegység 1 dzsónak (10 lábnak) felelt meg. De a két oszlop közötti valós távol távolság 9 lábnak felel meg. (hu)
- A sinden-zukuri (寝殿造) egy japán építészeti stílusra utal, ami az arisztokrata paloták stílusából fejlődött ki Heiankjóban (平安京, a mai Kiotóban), ami a Heian-korban (794-1185), különösen a 10. században virágzott. Jellemző volt a fővárosi nemesek birtokán, s kétségtelenül vidéken is követték ezt a stílust. Egy központi fő épület, ami mindig dél felé nézett, és a különböző fedett folyosókkal és hidakkal összekötött melléképületek jellemezték. A központi épület, ami sinden, a sinden-zukuri szóból származik. A jelentése szó szerint „alvó terem”, ami a funkcióját is jelzi. Ez volt valószínűleg a családfő tartózkodási helye. Az épület földszintes, viszont faoszlopokra emelt fadeszkás padlózata volt. Nem volt általános a tatami (畳) padló, mert a tatamit a Heian-korban kezdték csak el alváshoz és ülőalkalmatosságként használni. A tetőt fából építették, a jobb épületeknél ciprus zsindelyt használtak, miközben néhány még mindig nádfedeles volt. Az egyik nehézség a sinden-zukuri vizsgálatánál az, hogy nincsen szigorú szabály arra, hogy mit is kell tartalmaznia. A kulcsfontosságú mértékegység a japán építészetben, ami különféle sinden-zukuri struktúrák leírásában megjelenik, a két oszlop közötti távolságot jelölő ken (間). A ken meghatározza a szoba vagy az épület nagyságát, egyfajta kötött oszlophálózatot alkotva. A kent az egyik oszlop középpontjától a mellette lévő oszlop középpontjáig mérik. Ami a sinden-zukuri építészeti szabványokat illeti a Heian-kori Japánban, ez a mértékegység 1 dzsónak (10 lábnak) felelt meg. De a két oszlop közötti valós távol távolság 9 lábnak felel meg. (hu)
|
