| dbo:abstract
|
- A skandináv mitológia az északi germán népek, svédek, dánok, norvégok és izlandiak közös (kereszténység előtti) hitvilága. Az ősi, közös germán mitológia legjobban megőrződött változata, amelyhez kapcsolódik az . A germán mitológia gyökerei pedig a korai indoeurópai mitológiáig nyúlnak vissza. A déli germán és a skandináv mitológia közös tőről fakad, de mivel a déli germán népek aránylag hamar felvették a kereszténységet, ősi mitológiájuk nagy része hamar a feledés homályába veszett. A skandinávok ellenben sokáig megőrizték pogány hitüket és ezzel együtt mitológiájukat, amelyet a kereszténység első évszázadaiban az izlandi történetírók lejegyeztek. A legfontosabb forrás a Régi vagy Verses Edda (Edda-énekek) és a Prózai Edda, Snorri Sturluson műve. A norvég királyok történetét elbeszélő sagájában, a Heimskringlá-ban is sok mitológiai tárgyú utalás található. Saxo Grammaticus dán történetíró művében, a Gesta Danorum-ban a mitológiai történeteket keresztény környezetbe helyezte. Más íróktól is találhatunk a skandinávok mitológiájára utalásokat, leírásokat vallásgyakorlásukról, mint például Brémai Ádám művében. De forrásként szolgálnak a helynevek, amely képet ad az egyes istenek áldozati helyeiről, tiszteletük elterjedtségéről. A régészeti ásatások során sok áldozati állat teteme került elő. Találtak sziklarajzokat is, amelyek mitológiai utalásokat tartalmaznak. A rúnaköveken is találtak istenekre célzásokat, a rúnajeleknek egyébként is mágikus jellemzőket tulajdonítottak. (hu)
- A skandináv mitológia az északi germán népek, svédek, dánok, norvégok és izlandiak közös (kereszténység előtti) hitvilága. Az ősi, közös germán mitológia legjobban megőrződött változata, amelyhez kapcsolódik az . A germán mitológia gyökerei pedig a korai indoeurópai mitológiáig nyúlnak vissza. A déli germán és a skandináv mitológia közös tőről fakad, de mivel a déli germán népek aránylag hamar felvették a kereszténységet, ősi mitológiájuk nagy része hamar a feledés homályába veszett. A skandinávok ellenben sokáig megőrizték pogány hitüket és ezzel együtt mitológiájukat, amelyet a kereszténység első évszázadaiban az izlandi történetírók lejegyeztek. A legfontosabb forrás a Régi vagy Verses Edda (Edda-énekek) és a Prózai Edda, Snorri Sturluson műve. A norvég királyok történetét elbeszélő sagájában, a Heimskringlá-ban is sok mitológiai tárgyú utalás található. Saxo Grammaticus dán történetíró művében, a Gesta Danorum-ban a mitológiai történeteket keresztény környezetbe helyezte. Más íróktól is találhatunk a skandinávok mitológiájára utalásokat, leírásokat vallásgyakorlásukról, mint például Brémai Ádám művében. De forrásként szolgálnak a helynevek, amely képet ad az egyes istenek áldozati helyeiről, tiszteletük elterjedtségéről. A régészeti ásatások során sok áldozati állat teteme került elő. Találtak sziklarajzokat is, amelyek mitológiai utalásokat tartalmaznak. A rúnaköveken is találtak istenekre célzásokat, a rúnajeleknek egyébként is mágikus jellemzőket tulajdonítottak. (hu)
|
