| dbo:abstract
|
- Az informatikai (beleértve a hardver, a kommunikáció, a szoftver) skálázhatóság képes egy rendszer, hálózat, vagy egy folyamat áteresztőképességének növelésére. Jelentősége abban rejlik például, hogy a felhasználó elől rejtve maradhat egy rendszer jelenlegi terheltsége, így érhető el, hogy a nagyobb rendszerek (Google kereső, Facebook, Yahoo, stb) egyidejűleg több millió felhasználót képesek fennakadás nélkül kiszolgálni. A skálázhatóság két fő típusa:
* felfelé vagy vertikálisan skálázható: nagyobb hardver kapacitás (gyorsabb vagy több processzor, nagyobb vagy gyorsabb memória és merevlemez) nagyobb számítási teljesítményt ad
* kifelé vagy horizontálisan skálázható: újabb szerverek hozzáadásával növelhető a teljesítmény A skálázhatóság elméleti korlátja a lineáris skálázhatóság, ebben az esetben a számítási kapacitás N-szeresére növelése a teljesítmény N-szeresére növekedését eredményezi. Képesek lehetünk a skálázhatósággal - kritikus rendszerek esetében - a rendelkezésre állási időt maximalizálni. Ezt új - azonos munkafolyamatot végző - csomópontok felvételével érhetjük el. További biztonságot jelent, hogy az új csomópontokat földrajzilag elkülönített helyeken, megbízható szerver-központokban helyezzük el. Ezt földrajzi elkülönítettségnek nevezzük. Egy-egy skálázott rendszer tervezése összetett folyamat, annak függvényében, hogy mit várunk el egy ilyen rendszertől (magas fokú rendelkezésre állás, nagy áteresztőképesség stb). Fontos, hogy bármilyen számítástechnikai rendszer skálázhatóságát a CAP-tétel határozza meg. A tétel lényege, hogy az alábbi három feltétel közül egyidejűleg maximum kettő teljesülhet:
*
* Rendelkezésre állás
* A CAP ezen szavak angol megfelelőiből áll össze: Consistency, Availability, Partition tolerance. (hu)
- Az informatikai (beleértve a hardver, a kommunikáció, a szoftver) skálázhatóság képes egy rendszer, hálózat, vagy egy folyamat áteresztőképességének növelésére. Jelentősége abban rejlik például, hogy a felhasználó elől rejtve maradhat egy rendszer jelenlegi terheltsége, így érhető el, hogy a nagyobb rendszerek (Google kereső, Facebook, Yahoo, stb) egyidejűleg több millió felhasználót képesek fennakadás nélkül kiszolgálni. A skálázhatóság két fő típusa:
* felfelé vagy vertikálisan skálázható: nagyobb hardver kapacitás (gyorsabb vagy több processzor, nagyobb vagy gyorsabb memória és merevlemez) nagyobb számítási teljesítményt ad
* kifelé vagy horizontálisan skálázható: újabb szerverek hozzáadásával növelhető a teljesítmény A skálázhatóság elméleti korlátja a lineáris skálázhatóság, ebben az esetben a számítási kapacitás N-szeresére növelése a teljesítmény N-szeresére növekedését eredményezi. Képesek lehetünk a skálázhatósággal - kritikus rendszerek esetében - a rendelkezésre állási időt maximalizálni. Ezt új - azonos munkafolyamatot végző - csomópontok felvételével érhetjük el. További biztonságot jelent, hogy az új csomópontokat földrajzilag elkülönített helyeken, megbízható szerver-központokban helyezzük el. Ezt földrajzi elkülönítettségnek nevezzük. Egy-egy skálázott rendszer tervezése összetett folyamat, annak függvényében, hogy mit várunk el egy ilyen rendszertől (magas fokú rendelkezésre állás, nagy áteresztőképesség stb). Fontos, hogy bármilyen számítástechnikai rendszer skálázhatóságát a CAP-tétel határozza meg. A tétel lényege, hogy az alábbi három feltétel közül egyidejűleg maximum kettő teljesülhet:
*
* Rendelkezésre állás
* A CAP ezen szavak angol megfelelőiből áll össze: Consistency, Availability, Partition tolerance. (hu)
|
