| dbo:abstract
|
- A Smiley Smile a The Beach Boys hírhedt 1967-es nagylemeze. Az 1966 őszétől türelmetlenül várt, 1967 májusában félbehagyott SMiLE LP "pótlékaként" kiadott, szándékosan alulprodukált albumot megjelenése idején a popsajtó és az együttes közönsége egyhangúlag lesújtó kudarcként könyvelte el. Az évek során ugyanakkor jócskán megváltozott a lemezről alkotott kritikai és rajongói vélemény, s napjainkra a Smiley Smile a Beach Boys katalógusának kultikus kedvencévé vált. A "Good Vibrations" kislemez sikere után a SMiLE-t óriási várakozás előzte meg a zenei sajtóban. Májusban az összezavarodott és mélyen depressziós Brian Wilson megszakította a lemez munkálatait, majd nem sokkal később a Beach Boys lemondta fellépését a rocktörténelmi vízválasztónak számító Monterey popfesztiválon is. Június és július között a zenekar sebtében újrarögzítette az eredeti SMiLE projekt néhány dalát, radikálisan áthangszerelt változatban, és felvettek néhány új számot is. Brian Wilson ezekben a hónapokban nem volt hajlandó betenni a lábát egyetlen lemezstúdióba sem, így az együttes kénytelen volt Wilson nappalijában berendezni egy primitív ministúdiót. Az előző években kiadott albumok komplex hangszerelései és tökéletes vokálharmóniái után a Smiley Smile radikális váltást jelentett a Beach Boys munkamódszerében: a legalapvetőbb rockhangszerelést (gitár, basszusgitár, dob, orgona) alkalmazó dalokra az együttes tagjai hanyag, helyenként hamis vokálokat énekeltek fel (az ülések nagy része alatt a tagok bevallottan marihuána-befolyás alatt álltak, ez magyarázza a slendrián produkciót, a "Little Pad" című dal hisztérikus nevetésbe torkolló első verzéjét, a szalag sebességének bizarr felgyorsítását a "She's Goin' Bald"-ban, az újrarögzített "Wind Chimes" baljóslatú hangeffektjeit, és egyéb extrém megoldásokat). A szeptemberben, több hónapnyi hírverés után kiadott Smiley Smile meglehetősen rossz fogadtatásban részesült, és nem is jutott feljebb az albumlista 41. helyénél. Nagy-Britanniában a sajtó és a közönség is jobban fogadta az albumot, amely a brit listán a 9. helyig jutott, és amelyet Nick Kent a New Musical Express-ben "csináld magad-drog-doo-wop"-ként jellemzett. A Smiley Smile a Beach Boys legellentmondásosabb albuma: sok rajongó totális csődnek tartja a lemezt, míg mások a hatvanas évek egyik legegyedülállóbb popzenei munkájaként jellemzik. Az LP leghíresebb rajongója a Who gitáros-dalszerzője, Pete Townshend. A Smiley Smile kiadása után Brian Wilson nem volt többé a Beach Boys vezetője. Az album borítója producerként a teljes zenekart jelöli meg, jelezve, hogy Wilson többé nem tudja (vagy nem akarja) ellátni a lemezfelvétellel járó feladatokat. 1967 őszén Wilson négy éven át tartó kreatív aranykora véget ért, a következő években a valahai Beach Boys-vezér mind csökkenő mértékben járult hozzá az együttes albumainak készítéséhez. (hu)
- A Smiley Smile a The Beach Boys hírhedt 1967-es nagylemeze. Az 1966 őszétől türelmetlenül várt, 1967 májusában félbehagyott SMiLE LP "pótlékaként" kiadott, szándékosan alulprodukált albumot megjelenése idején a popsajtó és az együttes közönsége egyhangúlag lesújtó kudarcként könyvelte el. Az évek során ugyanakkor jócskán megváltozott a lemezről alkotott kritikai és rajongói vélemény, s napjainkra a Smiley Smile a Beach Boys katalógusának kultikus kedvencévé vált. A "Good Vibrations" kislemez sikere után a SMiLE-t óriási várakozás előzte meg a zenei sajtóban. Májusban az összezavarodott és mélyen depressziós Brian Wilson megszakította a lemez munkálatait, majd nem sokkal később a Beach Boys lemondta fellépését a rocktörténelmi vízválasztónak számító Monterey popfesztiválon is. Június és július között a zenekar sebtében újrarögzítette az eredeti SMiLE projekt néhány dalát, radikálisan áthangszerelt változatban, és felvettek néhány új számot is. Brian Wilson ezekben a hónapokban nem volt hajlandó betenni a lábát egyetlen lemezstúdióba sem, így az együttes kénytelen volt Wilson nappalijában berendezni egy primitív ministúdiót. Az előző években kiadott albumok komplex hangszerelései és tökéletes vokálharmóniái után a Smiley Smile radikális váltást jelentett a Beach Boys munkamódszerében: a legalapvetőbb rockhangszerelést (gitár, basszusgitár, dob, orgona) alkalmazó dalokra az együttes tagjai hanyag, helyenként hamis vokálokat énekeltek fel (az ülések nagy része alatt a tagok bevallottan marihuána-befolyás alatt álltak, ez magyarázza a slendrián produkciót, a "Little Pad" című dal hisztérikus nevetésbe torkolló első verzéjét, a szalag sebességének bizarr felgyorsítását a "She's Goin' Bald"-ban, az újrarögzített "Wind Chimes" baljóslatú hangeffektjeit, és egyéb extrém megoldásokat). A szeptemberben, több hónapnyi hírverés után kiadott Smiley Smile meglehetősen rossz fogadtatásban részesült, és nem is jutott feljebb az albumlista 41. helyénél. Nagy-Britanniában a sajtó és a közönség is jobban fogadta az albumot, amely a brit listán a 9. helyig jutott, és amelyet Nick Kent a New Musical Express-ben "csináld magad-drog-doo-wop"-ként jellemzett. A Smiley Smile a Beach Boys legellentmondásosabb albuma: sok rajongó totális csődnek tartja a lemezt, míg mások a hatvanas évek egyik legegyedülállóbb popzenei munkájaként jellemzik. Az LP leghíresebb rajongója a Who gitáros-dalszerzője, Pete Townshend. A Smiley Smile kiadása után Brian Wilson nem volt többé a Beach Boys vezetője. Az album borítója producerként a teljes zenekart jelöli meg, jelezve, hogy Wilson többé nem tudja (vagy nem akarja) ellátni a lemezfelvétellel járó feladatokat. 1967 őszén Wilson négy éven át tartó kreatív aranykora véget ért, a következő években a valahai Beach Boys-vezér mind csökkenő mértékben járult hozzá az együttes albumainak készítéséhez. (hu)
|
