| dbo:abstract
|
- Sopron hazánk északnyugati csücskében található. Az Alpokalja térségében már a Római Birodalom idejében is virágzó település létezett, a borral, étolajjal és borostyánkővel kereskedő lakosság által megalapított Scarbantia városa. A régészeti feltárások nyomán napvilágra kerültek a hatalmas faragott kövekből emelt, félköríves tornyokkal tagolt ovális alakú városi védőművek alapfalai. 450-körül Attila hun fejedelem hadjáratában romba dőlt a rómaiak városa, melynek maradványaira települt meg a Kárpát-medencében új hazát találó magyar lakosság. Az István király által létrehozott központosított államhatalom alapját jelentő vármegyei ispánságok egyikét, a római alapfalakra épített facölöpökből gerendás szerkezetű és földdel kitöltött ispánsági vár jelentette. A feltárások arra utalnak, hogy a 11. század elején viharos erejű támadás során égett le ez a sáncvár, így akár köthető III. Henrik német-római császár 1044-es hadjáratához is, amikor megdöntötte Aba Sámuel magyar király uralmát. A későbbi helyreállítások során már erős kőfalat emeltek a „vörös sánc” tetejére, ami jelentős akadályt képezett a nyugatról támadó ellenséggel szemben. Az Árpád-házi királyok uralkodásának további évszázadaiban is jelentős határvárnak számított, de biztonságos falai között a lakosság fejlett polgári településen tudott élni. II. Harcias Frigyes osztrák herceg, kihasználva, hogy a magyarok királya vereséget szenvedett Muhi mezején, fegyvereseivel elfoglalta Sopron határvárát. Csak a következő esztendőben sikerült annyi katonaságot összegyűjteni IV. Béla királynak, hogy a bitorolt területeket visszavegye. A jórészt német ajkú polgárság a középkorban teljesen kiépítette a háromszoros városfalakat, melyekbe csak két jól őrzött kaputornyon keresztül lehetett bejutni. Az 1526-os mohácsi csata után ez a vidék rövidesen Habsburg Ferdinánd fennhatósága alá került. Bocskai István felkelő hajdúi 1605-ben sikertelenül ostromolták, de Bethlen Gábor erdélyi fejedelem előtt megnyitották a városkapukat 1619-ben. Az utolsó katonai események a kuruc szabadságharc időszakában játszódtak körülötte, de az erős védőművei mögött védekező császári helyőrséggel Vak Bottyán kuruc generális katonái sem bírtak 1705 végén. A 18. században megkezdték a katonai jelentőségüket vesztett városfalak és bástyák lebontását, maradékait az 1960-as években restaurálták. Megtalálhatjuk a falakat a polgárházak között, belső udvarok mélyén hangulatos, múltidéző sétánk alkalmával. (hu)
- Sopron hazánk északnyugati csücskében található. Az Alpokalja térségében már a Római Birodalom idejében is virágzó település létezett, a borral, étolajjal és borostyánkővel kereskedő lakosság által megalapított Scarbantia városa. A régészeti feltárások nyomán napvilágra kerültek a hatalmas faragott kövekből emelt, félköríves tornyokkal tagolt ovális alakú városi védőművek alapfalai. 450-körül Attila hun fejedelem hadjáratában romba dőlt a rómaiak városa, melynek maradványaira települt meg a Kárpát-medencében új hazát találó magyar lakosság. Az István király által létrehozott központosított államhatalom alapját jelentő vármegyei ispánságok egyikét, a római alapfalakra épített facölöpökből gerendás szerkezetű és földdel kitöltött ispánsági vár jelentette. A feltárások arra utalnak, hogy a 11. század elején viharos erejű támadás során égett le ez a sáncvár, így akár köthető III. Henrik német-római császár 1044-es hadjáratához is, amikor megdöntötte Aba Sámuel magyar király uralmát. A későbbi helyreállítások során már erős kőfalat emeltek a „vörös sánc” tetejére, ami jelentős akadályt képezett a nyugatról támadó ellenséggel szemben. Az Árpád-házi királyok uralkodásának további évszázadaiban is jelentős határvárnak számított, de biztonságos falai között a lakosság fejlett polgári településen tudott élni. II. Harcias Frigyes osztrák herceg, kihasználva, hogy a magyarok királya vereséget szenvedett Muhi mezején, fegyvereseivel elfoglalta Sopron határvárát. Csak a következő esztendőben sikerült annyi katonaságot összegyűjteni IV. Béla királynak, hogy a bitorolt területeket visszavegye. A jórészt német ajkú polgárság a középkorban teljesen kiépítette a háromszoros városfalakat, melyekbe csak két jól őrzött kaputornyon keresztül lehetett bejutni. Az 1526-os mohácsi csata után ez a vidék rövidesen Habsburg Ferdinánd fennhatósága alá került. Bocskai István felkelő hajdúi 1605-ben sikertelenül ostromolták, de Bethlen Gábor erdélyi fejedelem előtt megnyitották a városkapukat 1619-ben. Az utolsó katonai események a kuruc szabadságharc időszakában játszódtak körülötte, de az erős védőművei mögött védekező császári helyőrséggel Vak Bottyán kuruc generális katonái sem bírtak 1705 végén. A 18. században megkezdték a katonai jelentőségüket vesztett városfalak és bástyák lebontását, maradékait az 1960-as években restaurálták. Megtalálhatjuk a falakat a polgárházak között, belső udvarok mélyén hangulatos, múltidéző sétánk alkalmával. (hu)
|
