| dbo:abstract
|
- A Spitzer űrtávcső (angolul: Spitzer Space Telescope, korábbi név: Space Infrared Telescope Facility, rövidítve: SIRTF vagy SST) egy infravörös tartományban működő csillagászati műhold, az amerikai Nagy Obszervatóriumok sorozat negyedik, egyben utolsó tagja. Működését befejezte 2020. január 30-án. Indítás után kapta a Spitzer nevet , a 20. század egyik nagy tudósáról, aki először foglalkozott egy űrtávcső gondolatával. Az SST-t 2003. augusztus 25-én indították Cape Canaveralból Delta II rakétával. Jelenleg helioszinkron pályát követ, 0,1 csillagászati egység/év sebességgel távolodik a Földtől. A távcső berilliumból készült főtükrének átmérője 85 cm. A megfigyelési hullámhossztartomány 3-tól 180 mikrométerig terjed. Az indítási tömeg jelentős részét tette ki az a 360 liter folyékony hélium, amellyel az infravörös érzékelők 5,5 kelvinre (kb. -268 °C) való hűtését oldják meg. Ez 2009 nyarára fogyott el teljesen, ekkortól az érzékelők 30 kelvin hőmérsékletre melegedése miatt a műszerek egy része használhatatlanná vált, emiatt a távcső olyan feladatokat kapott, amelyek így is elvégezhetőek. Elsősorban korábban kevesebb távcsőidőt kapó programok végrehajtására nyílt lehetőség, exobolygók, földsúroló kisbolygók és távoli galaxisok kutatására. (hu)
- A Spitzer űrtávcső (angolul: Spitzer Space Telescope, korábbi név: Space Infrared Telescope Facility, rövidítve: SIRTF vagy SST) egy infravörös tartományban működő csillagászati műhold, az amerikai Nagy Obszervatóriumok sorozat negyedik, egyben utolsó tagja. Működését befejezte 2020. január 30-án. Indítás után kapta a Spitzer nevet , a 20. század egyik nagy tudósáról, aki először foglalkozott egy űrtávcső gondolatával. Az SST-t 2003. augusztus 25-én indították Cape Canaveralból Delta II rakétával. Jelenleg helioszinkron pályát követ, 0,1 csillagászati egység/év sebességgel távolodik a Földtől. A távcső berilliumból készült főtükrének átmérője 85 cm. A megfigyelési hullámhossztartomány 3-tól 180 mikrométerig terjed. Az indítási tömeg jelentős részét tette ki az a 360 liter folyékony hélium, amellyel az infravörös érzékelők 5,5 kelvinre (kb. -268 °C) való hűtését oldják meg. Ez 2009 nyarára fogyott el teljesen, ekkortól az érzékelők 30 kelvin hőmérsékletre melegedése miatt a műszerek egy része használhatatlanná vált, emiatt a távcső olyan feladatokat kapott, amelyek így is elvégezhetőek. Elsősorban korábban kevesebb távcsőidőt kapó programok végrehajtására nyílt lehetőség, exobolygók, földsúroló kisbolygók és távoli galaxisok kutatására. (hu)
|
