| dbo:abstract
|
- Sri Aurobindo (Sri Ôrobindo) (1872. augusztus 15. – 1950. december 5.), születési neve Aurobindo Ghosh vagy Ghose (Ôrobindo Ghosh), indiai hazafi, szabadságharcos, filozófus, jógi, guru, és költő. Csatlakozott a brit uralom elleni indiai szabadságmozgalomhoz, amelynek az egyik befolyásos vezetőjévé vált. Később spirituális reformer lett, és megfogalmazta az emberi fejlődéssel és a spirituális evolúcióval kapcsolatos nézeteit. Aurobindo indiai közszolgálati ösztöndíjjal a Cambridge-i Egyetemen végezte tanulmányait. Visszatérve Indiába, különböző közszolgálati feladatokat látott el Baroda Maharadzsája számára, és kezdett belekapcsolódni a politikába is. 1908-ban a brit uralom ellen íródott cikkei miatt bebörtönözték – ahol misztikus és spirituális tapasztalatokat élt át –, majd bizonyíték hiányában szabadon bocsátották. Ezt követően Pondicherry-be ment, véglegesen feladta a politikát, és kizárólag spirituális tevékenységet folytatott. Pondicherry-ben Aurobindo egy új spirituális gyakorlati módszert fejlesztett ki, amelyet integrál jógának nevezett el. Koncepciójának központi témája az emberi életnek az isteni életbe való evolúciója volt. Egy olyan spirituális megvalósításban hitt, amely nem csak megszabadította az embert, hanem át is alakította annak természetét, ezzel lehetővé téve az isteni életet a földön. 1926-ban spirituális munkatársa, ("Az Anya") segítségével megalapította a . 1950. december 5-én hunyt el. Aurobindo egyike volt az első indiaiknak, akik angolul hoztak létre egy irodalmi életművet. Fő művei: , amely az Integrált jóga elméleti aspektusaival foglalkozik; , amely gyakorlati útmutatást nyújt az Integrált jógához; és epikus költeménye, a Mahábhárata egyik epizódját feldolgozó, Szávitrí amelyben a szereplők az életükben megvalósítják az Integrált jógát. Egyéb főbb művei közt megtalálhatók még a Védák, az Upanisadok és a Gíta fordításai és a hozzájuk fűzött kommentárjai, és a társadalom spirituális fejlődésével foglalkozó művek. (hu)
- Sri Aurobindo (Sri Ôrobindo) (1872. augusztus 15. – 1950. december 5.), születési neve Aurobindo Ghosh vagy Ghose (Ôrobindo Ghosh), indiai hazafi, szabadságharcos, filozófus, jógi, guru, és költő. Csatlakozott a brit uralom elleni indiai szabadságmozgalomhoz, amelynek az egyik befolyásos vezetőjévé vált. Később spirituális reformer lett, és megfogalmazta az emberi fejlődéssel és a spirituális evolúcióval kapcsolatos nézeteit. Aurobindo indiai közszolgálati ösztöndíjjal a Cambridge-i Egyetemen végezte tanulmányait. Visszatérve Indiába, különböző közszolgálati feladatokat látott el Baroda Maharadzsája számára, és kezdett belekapcsolódni a politikába is. 1908-ban a brit uralom ellen íródott cikkei miatt bebörtönözték – ahol misztikus és spirituális tapasztalatokat élt át –, majd bizonyíték hiányában szabadon bocsátották. Ezt követően Pondicherry-be ment, véglegesen feladta a politikát, és kizárólag spirituális tevékenységet folytatott. Pondicherry-ben Aurobindo egy új spirituális gyakorlati módszert fejlesztett ki, amelyet integrál jógának nevezett el. Koncepciójának központi témája az emberi életnek az isteni életbe való evolúciója volt. Egy olyan spirituális megvalósításban hitt, amely nem csak megszabadította az embert, hanem át is alakította annak természetét, ezzel lehetővé téve az isteni életet a földön. 1926-ban spirituális munkatársa, ("Az Anya") segítségével megalapította a . 1950. december 5-én hunyt el. Aurobindo egyike volt az első indiaiknak, akik angolul hoztak létre egy irodalmi életművet. Fő művei: , amely az Integrált jóga elméleti aspektusaival foglalkozik; , amely gyakorlati útmutatást nyújt az Integrált jógához; és epikus költeménye, a Mahábhárata egyik epizódját feldolgozó, Szávitrí amelyben a szereplők az életükben megvalósítják az Integrált jógát. Egyéb főbb művei közt megtalálhatók még a Védák, az Upanisadok és a Gíta fordításai és a hozzájuk fűzött kommentárjai, és a társadalom spirituális fejlődésével foglalkozó művek. (hu)
|
