Property Value
dbo:abstract
  • A standard gyertya egy olyan csillagászati objektum, melynek a luminozitása (abszolút fényessége) ismert.Az extragalaktikus csillagászat és a kozmológia több fontos távolságmérési eljárása a standard gyertyákon alapszik.Az ismert luminozitást (vagy a származtatott logaritmikus mennyiségét, az abszolút magnitúdót) és a látszólagos fényességet (látszólagos magnitúdó) összehasonlítva az objektum távolsága kiszámítható az alábbiakból: ahol D a távolság, kpc egy kiloparsec (103 parsec), m a látszólagos magnitúdó és M az abszolút magnitúdó (mindkettő ugyanazon a hullámhossztartományon és nyugalomban). Standard gyertyák például az alábbiak: * RR Lyrae változócsillagok – vörös óriások, tipikusan a Tejútrendszerünkbeli objektumok és a közeli gömbhalmazok távolságának mérésére alkalmasak. * Fedési kettősök – Az utolsó évtizedben a fedési kettősök alapvető paramétereinek mérése lehetségessé vált a 8 méteres nagyságrendű távcsövekkel. Ez lehetővé tette használatukat a távolságmérésben. Újabban direkt távolságbecslést lehetett velük adni a Nagy Magellán-felhő, a Kis Magellán-felhő, az Androméda-galaxis és a Triangulum-galaxis távolságára. A fedési kettősök direkt módszert jelentenek a galaxisok távolságának mérésére 5%-kal nagyobb pontossággal, ez a jelenlegi technológiával 3 megaparszek (Mpc) távolságig működik. * Cefeidák – az extragalaktikus csillagászat kedvelt eszköze néhány tíz Mpc távolságig. * Ia típusú szupernóvák – ezeknek jól meghatározott maximális abszolút fényességük van, mely a alakjától függ csak. Hasznosak a nagy extragalaktikus távolságok mérésében. (hu)
  • A standard gyertya egy olyan csillagászati objektum, melynek a luminozitása (abszolút fényessége) ismert.Az extragalaktikus csillagászat és a kozmológia több fontos távolságmérési eljárása a standard gyertyákon alapszik.Az ismert luminozitást (vagy a származtatott logaritmikus mennyiségét, az abszolút magnitúdót) és a látszólagos fényességet (látszólagos magnitúdó) összehasonlítva az objektum távolsága kiszámítható az alábbiakból: ahol D a távolság, kpc egy kiloparsec (103 parsec), m a látszólagos magnitúdó és M az abszolút magnitúdó (mindkettő ugyanazon a hullámhossztartományon és nyugalomban). Standard gyertyák például az alábbiak: * RR Lyrae változócsillagok – vörös óriások, tipikusan a Tejútrendszerünkbeli objektumok és a közeli gömbhalmazok távolságának mérésére alkalmasak. * Fedési kettősök – Az utolsó évtizedben a fedési kettősök alapvető paramétereinek mérése lehetségessé vált a 8 méteres nagyságrendű távcsövekkel. Ez lehetővé tette használatukat a távolságmérésben. Újabban direkt távolságbecslést lehetett velük adni a Nagy Magellán-felhő, a Kis Magellán-felhő, az Androméda-galaxis és a Triangulum-galaxis távolságára. A fedési kettősök direkt módszert jelentenek a galaxisok távolságának mérésére 5%-kal nagyobb pontossággal, ez a jelenlegi technológiával 3 megaparszek (Mpc) távolságig működik. * Cefeidák – az extragalaktikus csillagászat kedvelt eszköze néhány tíz Mpc távolságig. * Ia típusú szupernóvák – ezeknek jól meghatározott maximális abszolút fényességük van, mely a alakjától függ csak. Hasznosak a nagy extragalaktikus távolságok mérésében. (hu)
dbo:wikiPageID
  • 155066 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 4014 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23904727 (xsd:integer)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdfs:label
  • Standard gyertya (hu)
  • Standard gyertya (hu)
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is foaf:primaryTopic of