| dbo:abstract
|
- A startup [angol] (vagy "launch", "incorporation", vagy "existence") kifejezés egy vállalkozás első életszakaszát jelöli, ez után következik a növekedési életszakasz, a bővülés, majd az érettség és a hanyatlás (és esetleg visszafordulás). Több megközelítés létezik az életszakaszok számát nézve, 4-5-6-7 felbontással is lehet találkozni. Egyes modellekben a startup szakasz előtt található a "kigondolás/ötlet", mint külön életszakasz, de jellemzően a startup az első aktív része a vállalkozás életének. Az alapvető és legtágabb értelemben nézve startup-nak (angol, jelentése: elindulni) tekinthető minden induló vállalkozás, amiben a kezdeti kiadásokat jellemzően a tulajdonos saját befektetett, vagy kapott tőkéből fedezi és az első bevételei előtt van még, bejáratott eljárások, ügyfelek és szállítók nélkül. Ennek megfelelően az angol gyakorlatban az üzleti tervben szerepel a "start-up costs" sor. Itt megjelenhetnek gépek, helyszínnel kapcsolatos-, jogi-, személyi- és egyéb költségek. Ezt másképpen I0 (i-null = "initial investment") rövidítéssel is jelölik. Az életszakasz végét az jelenti, amikor a bevételekből üzemel a cég és nem a befektetett javakból, emiatt egy kutatást végző cég sokkal tovább van startup fázisban, mint egy termelő cég, aminek akár rögtön tudnak bevételei lenni. A startup időszak magas rizikóval jár piacfajtától függetlenül és a vállalkozások magas százalékú sikertelenségét eredményezi. Ezt a rizikót csökkenti a megfelelő feltőkésítettség (van pénz a bankban, ha kell), alacsonyabb fix költségek, megfelelő szakértelem az alapítók vagy kezdeti munkvállalók oldalán (korábbi munkák) vagy a megvásárolt know-how, mint egy franchise üzleti modell alkalmazása. A vállalkozó elsődleges célja mindig ennek a rizikónak a csökkentése, a vállalkozás életben tartása, és az üzleti célok megvalósítása. Ennek a bizonytalansági helyzetnek a kezelését szolgálja például a Lean startup módszertan, aminek a célja a gyors és kis lépésekben történő termékfejlesztés és piaci validálás a fogyasztók aktív visszajelzése alapján. Másodlagos értelmében a startup megkülönböztető jelző is lehet, és a vállalkozást az elsődleges, alapításkori célja szerint az alábbi csoportokba osztja: 1.
* egyéni vállalkozás - egy embert eltartó cég (pl.: cipész) 2.
* vállalkozás - néhány alkalmazottat foglalkoztató cég (pl.: pék) 3.
* startup - induló szervezet, ami növekedési céllal jön létre 4.
* kisvállalkozás - akár több alkalmazotttat foglalkoztat, nem célja rögtön a növekedés, de képes lehet rá (pl.: pék >> franchise) Ez az értelmezés leginkább egy nyelvtani rövidítés eredménye, a következő ismérvei vannak: a startupban az alapító keres, fejleszt, validál egy terméket vagy szolgáltatást és egy növelhető üzleti modellt a (nemzetközi) piaci terjeszkedés céljával. Ezek a cégek sok esetben innovatív megoldásokat keresnek és tesztelnek a piacon, de rengeteg esetben egy meglévő, más országban működő piaci modellt másolnak és adaptálnak saját környezetükre. Az innováció és a növekedési lehetőség jellemzően kedvező befektetési lehetőséget is jelent (magas kockázat mellett), és keresett célpontja lett a kockázati tőke befektető társaságok számára. A hosszú definíció helyett az üzleti és befektetői zsargonban a 2010-es évek körültől ezt a típusú céget befektetési szövegkörnyezetben röviden startup-nak hívják. Harmadlagos értelmében, a cégek innovatív képességét és rugalmasságát is jelezheti a startup kifejezés. A nagyvállalatok rájöttek a 2000-es évek elejére, hogy az új termékek innovációját a szervezeti kultúra gátolhatja. Ezért elterjedt a spin-off módszertana, amiben egy nagy cég a megfelelő tőke- és szakmai hátteret biztosítja egy új ötletnek, azt kiszervezi egy irányított, de önálló költségvetéssel és döntési jogkörrel rendelkező cégbe ("spin-off" = kiszervezett). Egy induló cég az életbenmaradásért küzd (innen a startup életszakasz egyik elnevezése: "existence" = létezés), ezért rendkívül rugalmas szerkezete és döntési mechanizmusai vannak. Ez a standardizált tevékenységek helyett innovatív megoldásokhoz vezet. Az innováció értéket teremt, ami egy KKV-ben, ahol az üzleti folyamatok tökéletesítése a jellemző (t.i. már ki van találva, hogy mi a tevékenység), teljesen le tud lassulni és a kutatás-fejlesztés módszertana és szükséges költségvetése is változik. A változásokra legjobban reagálni tudó cég lesz a leginkább sikeres, és ennek szükséges feltétele az innovációs képesség. Mivel ez a képesség a startup életszakaszra jellemző, sikeres vállalatok ezt a mentalitást, módszertant és vállalati kultúrát próbálják meg későbbi életszakaszaikban is alkalmazni és életben tartani. Ezekre a vállalatokra szokták - nem tudományos környezetben, hanem médiában és PR-ban - használni a startup jelzőt. Ettől még maga a vállalat lehet akár egy nemzetközi piacokkal bíró KKV, vagy egy kutatás-fejlesztési szakaszban lévő több éves vállalat. Ez nem jelenti azt, hogy a vállalat egy startup, csak azt, hogy működésében startup szerű igyekszik lenni. (hu)
- A startup [angol] (vagy "launch", "incorporation", vagy "existence") kifejezés egy vállalkozás első életszakaszát jelöli, ez után következik a növekedési életszakasz, a bővülés, majd az érettség és a hanyatlás (és esetleg visszafordulás). Több megközelítés létezik az életszakaszok számát nézve, 4-5-6-7 felbontással is lehet találkozni. Egyes modellekben a startup szakasz előtt található a "kigondolás/ötlet", mint külön életszakasz, de jellemzően a startup az első aktív része a vállalkozás életének. Az alapvető és legtágabb értelemben nézve startup-nak (angol, jelentése: elindulni) tekinthető minden induló vállalkozás, amiben a kezdeti kiadásokat jellemzően a tulajdonos saját befektetett, vagy kapott tőkéből fedezi és az első bevételei előtt van még, bejáratott eljárások, ügyfelek és szállítók nélkül. Ennek megfelelően az angol gyakorlatban az üzleti tervben szerepel a "start-up costs" sor. Itt megjelenhetnek gépek, helyszínnel kapcsolatos-, jogi-, személyi- és egyéb költségek. Ezt másképpen I0 (i-null = "initial investment") rövidítéssel is jelölik. Az életszakasz végét az jelenti, amikor a bevételekből üzemel a cég és nem a befektetett javakból, emiatt egy kutatást végző cég sokkal tovább van startup fázisban, mint egy termelő cég, aminek akár rögtön tudnak bevételei lenni. A startup időszak magas rizikóval jár piacfajtától függetlenül és a vállalkozások magas százalékú sikertelenségét eredményezi. Ezt a rizikót csökkenti a megfelelő feltőkésítettség (van pénz a bankban, ha kell), alacsonyabb fix költségek, megfelelő szakértelem az alapítók vagy kezdeti munkvállalók oldalán (korábbi munkák) vagy a megvásárolt know-how, mint egy franchise üzleti modell alkalmazása. A vállalkozó elsődleges célja mindig ennek a rizikónak a csökkentése, a vállalkozás életben tartása, és az üzleti célok megvalósítása. Ennek a bizonytalansági helyzetnek a kezelését szolgálja például a Lean startup módszertan, aminek a célja a gyors és kis lépésekben történő termékfejlesztés és piaci validálás a fogyasztók aktív visszajelzése alapján. Másodlagos értelmében a startup megkülönböztető jelző is lehet, és a vállalkozást az elsődleges, alapításkori célja szerint az alábbi csoportokba osztja: 1.
* egyéni vállalkozás - egy embert eltartó cég (pl.: cipész) 2.
* vállalkozás - néhány alkalmazottat foglalkoztató cég (pl.: pék) 3.
* startup - induló szervezet, ami növekedési céllal jön létre 4.
* kisvállalkozás - akár több alkalmazotttat foglalkoztat, nem célja rögtön a növekedés, de képes lehet rá (pl.: pék >> franchise) Ez az értelmezés leginkább egy nyelvtani rövidítés eredménye, a következő ismérvei vannak: a startupban az alapító keres, fejleszt, validál egy terméket vagy szolgáltatást és egy növelhető üzleti modellt a (nemzetközi) piaci terjeszkedés céljával. Ezek a cégek sok esetben innovatív megoldásokat keresnek és tesztelnek a piacon, de rengeteg esetben egy meglévő, más országban működő piaci modellt másolnak és adaptálnak saját környezetükre. Az innováció és a növekedési lehetőség jellemzően kedvező befektetési lehetőséget is jelent (magas kockázat mellett), és keresett célpontja lett a kockázati tőke befektető társaságok számára. A hosszú definíció helyett az üzleti és befektetői zsargonban a 2010-es évek körültől ezt a típusú céget befektetési szövegkörnyezetben röviden startup-nak hívják. Harmadlagos értelmében, a cégek innovatív képességét és rugalmasságát is jelezheti a startup kifejezés. A nagyvállalatok rájöttek a 2000-es évek elejére, hogy az új termékek innovációját a szervezeti kultúra gátolhatja. Ezért elterjedt a spin-off módszertana, amiben egy nagy cég a megfelelő tőke- és szakmai hátteret biztosítja egy új ötletnek, azt kiszervezi egy irányított, de önálló költségvetéssel és döntési jogkörrel rendelkező cégbe ("spin-off" = kiszervezett). Egy induló cég az életbenmaradásért küzd (innen a startup életszakasz egyik elnevezése: "existence" = létezés), ezért rendkívül rugalmas szerkezete és döntési mechanizmusai vannak. Ez a standardizált tevékenységek helyett innovatív megoldásokhoz vezet. Az innováció értéket teremt, ami egy KKV-ben, ahol az üzleti folyamatok tökéletesítése a jellemző (t.i. már ki van találva, hogy mi a tevékenység), teljesen le tud lassulni és a kutatás-fejlesztés módszertana és szükséges költségvetése is változik. A változásokra legjobban reagálni tudó cég lesz a leginkább sikeres, és ennek szükséges feltétele az innovációs képesség. Mivel ez a képesség a startup életszakaszra jellemző, sikeres vállalatok ezt a mentalitást, módszertant és vállalati kultúrát próbálják meg későbbi életszakaszaikban is alkalmazni és életben tartani. Ezekre a vállalatokra szokták - nem tudományos környezetben, hanem médiában és PR-ban - használni a startup jelzőt. Ettől még maga a vállalat lehet akár egy nemzetközi piacokkal bíró KKV, vagy egy kutatás-fejlesztési szakaszban lévő több éves vállalat. Ez nem jelenti azt, hogy a vállalat egy startup, csak azt, hogy működésében startup szerű igyekszik lenni. (hu)
|
