dbo:abstract
|
- A Stimson-doktrína (néhol Hoover–Stimson-doktrína) az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormányának 1932. január 7-én meghirdetett politikája, amely kimondja, hogy az erővel végrehajtott nemzetközi területmódosítások nem ismerhetők el, így a nemzetközi jog elvének átültetése. Nevét amerikai külügyminiszterről kapta, aki Japán 1931. szeptember 18-án, a mukdeni incidenssel kezdődő észak-kínai agressziója, és Mandzsukuo kikiáltása után hirdette azt meg, megtagadva a bábállam elismerését. A doktrínára hivatkozott , Roosevelt külügyi tanácsadója is 1940. július 23-án, amikor nem ismerte el a három balti állam: Észtország, Lettország és Litvánia annexióját a Szovjetunióba. A doktrína azután született meg, hogy a japánok megsértették a Kellogg–Briand-paktumot a háborúzás tilalmáról, azonban a kínaiak sem tartották be az egyezményt. A helyzetet tovább nehezítette, hogy Herbert Hoover elnök nem akart gazdasági szankciókat alkalmazni a béke helyreállítása érdekében. Stimson Kínának és Japánnak is jegyzéket küldött, amiben a és így az amerikai érdekeknek a megsértését sérelmezte. A doktrínát több kritika is érte, egyrészt azon az alapon, hogy az nem tett mást, mint elidegenítette a japánokat, illetve, hogy az nem több, mint az Egyesült Államok igénye arra, eldöntse jogos-e vagy jogtalan valamely területmódosítás, történjék bármely részén a világnak. (hu)
- A Stimson-doktrína (néhol Hoover–Stimson-doktrína) az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormányának 1932. január 7-én meghirdetett politikája, amely kimondja, hogy az erővel végrehajtott nemzetközi területmódosítások nem ismerhetők el, így a nemzetközi jog elvének átültetése. Nevét amerikai külügyminiszterről kapta, aki Japán 1931. szeptember 18-án, a mukdeni incidenssel kezdődő észak-kínai agressziója, és Mandzsukuo kikiáltása után hirdette azt meg, megtagadva a bábállam elismerését. A doktrínára hivatkozott , Roosevelt külügyi tanácsadója is 1940. július 23-án, amikor nem ismerte el a három balti állam: Észtország, Lettország és Litvánia annexióját a Szovjetunióba. A doktrína azután született meg, hogy a japánok megsértették a Kellogg–Briand-paktumot a háborúzás tilalmáról, azonban a kínaiak sem tartották be az egyezményt. A helyzetet tovább nehezítette, hogy Herbert Hoover elnök nem akart gazdasági szankciókat alkalmazni a béke helyreállítása érdekében. Stimson Kínának és Japánnak is jegyzéket küldött, amiben a és így az amerikai érdekeknek a megsértését sérelmezte. A doktrínát több kritika is érte, egyrészt azon az alapon, hogy az nem tett mást, mint elidegenítette a japánokat, illetve, hogy az nem több, mint az Egyesült Államok igénye arra, eldöntse jogos-e vagy jogtalan valamely területmódosítás, történjék bármely részén a világnak. (hu)
|