| dbo:abstract
|
- Stommelni Krisztina vagy egyházi nevén Kölni Boldog Krisztina római katolikus misztikus és stigmatikus. 1242-ben született Kölntől északnyugatra, Stumbeln (mai ) településén, jómódú parasztcsaládban. Már gyermekként vallási víziói voltak Krisztusról. Tizenkét éves korában szülei meg akarták szervezni a házasságát, de ekkor elszökött otthonról és belépett a kölni beginák közösségébe. 15 éves kora óta Krisztus sebei (stigmatizáció) jelentek meg rajta, különösen a nagyhéten. Misztikus tapasztalatai és merev, elragadtatott állapotban történő látomásai miatt társai őrültnek tartották és megvetéssel bántak vele, ami miatt 1259-ben visszatért szülőfalujába, ahol a helyi plébánosnál vállalt háztartásvezetést. 1267-ben megismerkedett a dominikánus Daciai Péterrel, aki a kölni rendházban tanult, és aki lelki vezetője, barátja és egyben életrajzírója lett. Péter 1288-ban bekövetkezett halálát követően nincs pontos információ az életéről. Elhagyta a pap házát, és egy kis kolostorba költözött, ahol visszavonult, csendes életet élt haláláig, 70 éves koráig. A leírások alapján látomásai voltak és démoni megjelenések kísértették fiatal kora óta. Daciai Péter említette a démonokkal vívott éjjeli borzalmas tapasztalatait, akik égési és más sérüléseket is okoztak neki. Először a stommelni templomkertben temették el. Maradványait többször áthelyezték: először a templomba, majd 1342-ben Nideggenbe, végül 1569-ben a jülichi Propsteikirchébe (prépostsági templom). Az első, halála utáni csoda állítólag 1338-ban történt: Dietrich gróf, aki a köszvény következtében szinte bénult volt, miután megérintette ereklyéit, meggyógyultan távozott. A katolikus egyház 1908-ban boldoggá avatta. (hu)
- Stommelni Krisztina vagy egyházi nevén Kölni Boldog Krisztina római katolikus misztikus és stigmatikus. 1242-ben született Kölntől északnyugatra, Stumbeln (mai ) településén, jómódú parasztcsaládban. Már gyermekként vallási víziói voltak Krisztusról. Tizenkét éves korában szülei meg akarták szervezni a házasságát, de ekkor elszökött otthonról és belépett a kölni beginák közösségébe. 15 éves kora óta Krisztus sebei (stigmatizáció) jelentek meg rajta, különösen a nagyhéten. Misztikus tapasztalatai és merev, elragadtatott állapotban történő látomásai miatt társai őrültnek tartották és megvetéssel bántak vele, ami miatt 1259-ben visszatért szülőfalujába, ahol a helyi plébánosnál vállalt háztartásvezetést. 1267-ben megismerkedett a dominikánus Daciai Péterrel, aki a kölni rendházban tanult, és aki lelki vezetője, barátja és egyben életrajzírója lett. Péter 1288-ban bekövetkezett halálát követően nincs pontos információ az életéről. Elhagyta a pap házát, és egy kis kolostorba költözött, ahol visszavonult, csendes életet élt haláláig, 70 éves koráig. A leírások alapján látomásai voltak és démoni megjelenések kísértették fiatal kora óta. Daciai Péter említette a démonokkal vívott éjjeli borzalmas tapasztalatait, akik égési és más sérüléseket is okoztak neki. Először a stommelni templomkertben temették el. Maradványait többször áthelyezték: először a templomba, majd 1342-ben Nideggenbe, végül 1569-ben a jülichi Propsteikirchébe (prépostsági templom). Az első, halála utáni csoda állítólag 1338-ban történt: Dietrich gróf, aki a köszvény következtében szinte bénult volt, miután megérintette ereklyéit, meggyógyultan távozott. A katolikus egyház 1908-ban boldoggá avatta. (hu)
|
