| dbo:abstract
|
- A szabadentalpia (jele: G, mértékegysége: J) extenzív termodinamikai állapotfüggvény, mely megadja a belső energiának az izoterm, izobár folyamatokban hasznosítható részét. A szabadentalpia fogalmát Willard Gibbs amerikai fizikokémikus vezette be, az ő tiszteletére Gibbs-függvénynek is nevezik. A szabadentalpia úgy számítható, hogy a Kelvinben megadott hőmérséklet és az entrópia szorzatát kivonjuk az entalpia értékéből: A szabadentalpia-változás (ΔG): ennek előjeléből a reakció irányára lehet következtetni: Negatív előjelű szabadentalpia-változás: a folyamat az adott irányban önként bekövetkezhet. Pozitív előjelű szabadentalpia-változás: a folyamat önként nem következik be az adott irányban (de a másikban bekövetkezhet). A szabadentalpia-változás nulla: a rendszer egyensúlyban van. Minél nagyobb a szabadentalpia-változás mértéke, annál intenzívebb a reakció végbemenetele. (hu)
- A szabadentalpia (jele: G, mértékegysége: J) extenzív termodinamikai állapotfüggvény, mely megadja a belső energiának az izoterm, izobár folyamatokban hasznosítható részét. A szabadentalpia fogalmát Willard Gibbs amerikai fizikokémikus vezette be, az ő tiszteletére Gibbs-függvénynek is nevezik. A szabadentalpia úgy számítható, hogy a Kelvinben megadott hőmérséklet és az entrópia szorzatát kivonjuk az entalpia értékéből: A szabadentalpia-változás (ΔG): ennek előjeléből a reakció irányára lehet következtetni: Negatív előjelű szabadentalpia-változás: a folyamat az adott irányban önként bekövetkezhet. Pozitív előjelű szabadentalpia-változás: a folyamat önként nem következik be az adott irányban (de a másikban bekövetkezhet). A szabadentalpia-változás nulla: a rendszer egyensúlyban van. Minél nagyobb a szabadentalpia-változás mértéke, annál intenzívebb a reakció végbemenetele. (hu)
|
