| dbo:abstract
|
- A szaguk (sageuk) szó koreai nyelven a „történelmi drámákat” jelöli, legyen az hagyományos színmű, film vagy televíziós sorozat. A nem koreai nyelvű irodalomban a szaguk (sageuk) szó leggyakrabban kifejezetten a filmeket és sorozatokat jelöli. 1923-ban készült el az első történelmi filmnek tartott The Story of Chun-hyang, japán rendezésben, de az első koreai hangosfilm is történelmi film volt. A koreai filmgyártás fénykora az 1950-es évektől az 1980-as évekig tartott, ekkor számos szaguk (sageuk) is készült, mint például I Gjuhvan (Lee Gyu-hwan) 1955-ös Cshunhjang (Chunhyang)-adaptációja. Az 1960-as években a történelmi melodrámák voltak mérvadóak, valamint a harcművészeti filmek. Az 1970-es években a mozi hanyatlani kezdett, az 1980-as években pedig már annyira a televízió vette át a hatalmat, hogy a moziba erotikus történelmi filmekkel próbálták meg visszacsábítani a nézőket. Az 1990-es évekből filmjeit, valamint a és a című filmeket lehet kiemelni. A 2000-es évektől a szaguk (sageuk) filmek ismét fénykorukat élik a mozikban, 2012 és 2015 között például öt olyan alkotást is vetítettek, amelyek nézőszáma meghaladta a tízmilliót. A valaha volt legsikeresebb koreai film is szaguk (sageuk): az Admirális – Aki legyőzte Japánt 17,6 millió eladott jeggyel zárt 2014-ben. Az első televíziós sorozatot az állami KBS csatorna tűzte műsorra 1962-ben Kuktho malli (Gukto manri) címmel. Az 1960-as évek trendjével ellentétben az 1970-es években a drámai történelmi személyek helyett nemzeti hősöket ábrázoltak inkább, mint például I Szunsin (Lee Sun-shin) vagy Szedzsong (Sejong) király. Az 1980-as évek legmeghatározóbb szaguk (sageuk) klasszikusa a Csoszonvangdzso 500 njon (Joseonwangjo 500 nyeon) („Csoszon ötszáz éve”) című sorozat volt. Az 1990-es években bár számos minőségi történelmi sorozatot vetítettek, a hagyományos, palotaintrikákat bemutató alkotások nézettsége meg sem közelítette az új formátumú modern sorozatok nézettségét. A 2000-es években született meg a „fúziós szaguk (sageuk)” műfaja, ami megváltoztatta a történelmi sorozatok műfaját Koreában, olyan művekkel, mint a , a vagy A palota ékköve. A legnépszerűbb témákat a koreai folklór egyes elemei, a híres, hírhedt vagy tragikus életű hercegek, királyok, a nemzeti hősök és a híres nők szolgáltatják mind a filmek, mind a televíziós sorozatok számára. (hu)
- A szaguk (sageuk) szó koreai nyelven a „történelmi drámákat” jelöli, legyen az hagyományos színmű, film vagy televíziós sorozat. A nem koreai nyelvű irodalomban a szaguk (sageuk) szó leggyakrabban kifejezetten a filmeket és sorozatokat jelöli. 1923-ban készült el az első történelmi filmnek tartott The Story of Chun-hyang, japán rendezésben, de az első koreai hangosfilm is történelmi film volt. A koreai filmgyártás fénykora az 1950-es évektől az 1980-as évekig tartott, ekkor számos szaguk (sageuk) is készült, mint például I Gjuhvan (Lee Gyu-hwan) 1955-ös Cshunhjang (Chunhyang)-adaptációja. Az 1960-as években a történelmi melodrámák voltak mérvadóak, valamint a harcművészeti filmek. Az 1970-es években a mozi hanyatlani kezdett, az 1980-as években pedig már annyira a televízió vette át a hatalmat, hogy a moziba erotikus történelmi filmekkel próbálták meg visszacsábítani a nézőket. Az 1990-es évekből filmjeit, valamint a és a című filmeket lehet kiemelni. A 2000-es évektől a szaguk (sageuk) filmek ismét fénykorukat élik a mozikban, 2012 és 2015 között például öt olyan alkotást is vetítettek, amelyek nézőszáma meghaladta a tízmilliót. A valaha volt legsikeresebb koreai film is szaguk (sageuk): az Admirális – Aki legyőzte Japánt 17,6 millió eladott jeggyel zárt 2014-ben. Az első televíziós sorozatot az állami KBS csatorna tűzte műsorra 1962-ben Kuktho malli (Gukto manri) címmel. Az 1960-as évek trendjével ellentétben az 1970-es években a drámai történelmi személyek helyett nemzeti hősöket ábrázoltak inkább, mint például I Szunsin (Lee Sun-shin) vagy Szedzsong (Sejong) király. Az 1980-as évek legmeghatározóbb szaguk (sageuk) klasszikusa a Csoszonvangdzso 500 njon (Joseonwangjo 500 nyeon) („Csoszon ötszáz éve”) című sorozat volt. Az 1990-es években bár számos minőségi történelmi sorozatot vetítettek, a hagyományos, palotaintrikákat bemutató alkotások nézettsége meg sem közelítette az új formátumú modern sorozatok nézettségét. A 2000-es években született meg a „fúziós szaguk (sageuk)” műfaja, ami megváltoztatta a történelmi sorozatok műfaját Koreában, olyan művekkel, mint a , a vagy A palota ékköve. A legnépszerűbb témákat a koreai folklór egyes elemei, a híres, hírhedt vagy tragikus életű hercegek, királyok, a nemzeti hősök és a híres nők szolgáltatják mind a filmek, mind a televíziós sorozatok számára. (hu)
|
