| dbo:abstract
|
- A Szajna-parti kisasszonyok Gustave Courbet francia realista festő képe; az impresszionizmus egyik előfutára. 1857-ben keményen megtámadták a Szalonban kiállított Szajna-parti kisasszonyokat, ami 1856-ban készült. Még is a realizmustól való eltávolodással vádolta meg Courbet-t. A festő korábbi védelmezője, a szocialista Proudhon reagálása is indulatos volt: „Ösztönös félelmet érez az ember ezektől a hol koncentrált, hol féktelen, soha ki nem elégített szenvedélyű lényektől… Van bennük valami a vámpírból, a saját vérük árán szeretnék eloltani az őket emésztő tüzet”. A kép két prostituáltat ábrázol, ráadásul a hozzánk közelebb fekvő „kisasszony” a levetett ruháján álmodozik, s így làthatóvá válik fűzője és alsószoknyája. A korabeli társadalom álszentségét ostorozta e kép, telibe talált, heves reakciókat váltott ki, de utat tört az utódoknak. Néhány évvel később Paul Cézanne már minden félelem nélkül állapította meg: „Ó, ezek a kisasszonyok! Lendület, szabadság, kellemes bágyadtság, könnyed testtartás, amit Manet-nek nem sikerült visszaadnia a Reggeli-ben… Ujjatlan női kesztyűk, csipkék, a szoknya hullámokkal megtört selyme, a vörös színek árnyalatai… Gömbölyded válluk, teltkarcsú testük. A természet mostohán bánt velük… Izzadságuk forró gyöngyözése… És milyen remekül van ábrázolva!” (hu)
- A Szajna-parti kisasszonyok Gustave Courbet francia realista festő képe; az impresszionizmus egyik előfutára. 1857-ben keményen megtámadták a Szalonban kiállított Szajna-parti kisasszonyokat, ami 1856-ban készült. Még is a realizmustól való eltávolodással vádolta meg Courbet-t. A festő korábbi védelmezője, a szocialista Proudhon reagálása is indulatos volt: „Ösztönös félelmet érez az ember ezektől a hol koncentrált, hol féktelen, soha ki nem elégített szenvedélyű lényektől… Van bennük valami a vámpírból, a saját vérük árán szeretnék eloltani az őket emésztő tüzet”. A kép két prostituáltat ábrázol, ráadásul a hozzánk közelebb fekvő „kisasszony” a levetett ruháján álmodozik, s így làthatóvá válik fűzője és alsószoknyája. A korabeli társadalom álszentségét ostorozta e kép, telibe talált, heves reakciókat váltott ki, de utat tört az utódoknak. Néhány évvel később Paul Cézanne már minden félelem nélkül állapította meg: „Ó, ezek a kisasszonyok! Lendület, szabadság, kellemes bágyadtság, könnyed testtartás, amit Manet-nek nem sikerült visszaadnia a Reggeli-ben… Ujjatlan női kesztyűk, csipkék, a szoknya hullámokkal megtört selyme, a vörös színek árnyalatai… Gömbölyded válluk, teltkarcsú testük. A természet mostohán bánt velük… Izzadságuk forró gyöngyözése… És milyen remekül van ábrázolva!” (hu)
|
