| dbo:abstract
|
- A szatmárököritói tűz a Monarchia-kori Magyarországon, Szatmár vármegye Szatmárököritó nevű településén történt szerencsétlenség 1910. március 27-én, ahol mulatozó sok száz fős tömegre gyulladt rá egy magtárnak használt pajta. A tűz 312 emberéletet követelt, ezzel az ország történetének máig legsúlyosabb tűzesetének számít. Ezenkívül a Titanic katasztrófája után ez a korabeli Európa második legtöbb halálos áldozatot követelő balesete is. A tragédiának világviszonylatban hatalmas volt a visszhangja. Rengeteg külföldi lap címlapon számolt be a tűzről. A tűz egy báli ünnepségen ütött ki annak helyszínül szolgáló pajtában, amely Schwarz Benjámin helybeli gazda tulajdonát képezte, akinek kocsmája is volt Szatmárököritón. Az akkor már több mint ötvenéves és rossz állapotban álló faépület máskor is szolgált táncos mulatságok (pl. szüreti bálok) helyszínéül. Az épület ajtainak legtöbbje a tűz kitörésekor be volt zárva és az emberek el lettek vágva a meneküléstől. Az egyetlen nyitva levő ajtón méreténél fogva nem tudott kifére a pánik miatt feltorlódott tömeg. Többen nem a tűz, hanem amiatt haltak meg, mert a menekülők eltaposták vagy agyonnyomták őket. Móricz Zsigmond a Nyugat folyóiratban külön tanulmányban, majd pedig A fáklya c. művében foglalkozott az ököritói szerencsétlenséggel. Nem tudni persze, hogy az író személyesen ellátogatott-e a helyszínre, vagy pedig másodkezi információkból szerezte az adatait. Bálint István nyugalmazott ököritófülpösi általános iskolai igazgató helyi szinten sokat tett az esemény pontos és objektív felderítéséért, és igyekezett szétválasztani a valós tényeket a mendemondáktól. Habár már ekkoriban léteztek tűzrendészeti szabályok, de a tragédiát követő hivatalos vizsgálatok nem nevezték meg a felelősöket, sőt kijelentették, hogy nem terhel senkit felelősség a tűzért. Emiatt több újság és mások, mint Móricz is, elmarasztalták a hatóságokat. A Mátészalka c. újságban pl. így fogalmaztak „A tüzrendészeti szempontok fölötti őrködés talán mégiscsak kötelessége valakinek Ököritón is?” (hu)
- A szatmárököritói tűz a Monarchia-kori Magyarországon, Szatmár vármegye Szatmárököritó nevű településén történt szerencsétlenség 1910. március 27-én, ahol mulatozó sok száz fős tömegre gyulladt rá egy magtárnak használt pajta. A tűz 312 emberéletet követelt, ezzel az ország történetének máig legsúlyosabb tűzesetének számít. Ezenkívül a Titanic katasztrófája után ez a korabeli Európa második legtöbb halálos áldozatot követelő balesete is. A tragédiának világviszonylatban hatalmas volt a visszhangja. Rengeteg külföldi lap címlapon számolt be a tűzről. A tűz egy báli ünnepségen ütött ki annak helyszínül szolgáló pajtában, amely Schwarz Benjámin helybeli gazda tulajdonát képezte, akinek kocsmája is volt Szatmárököritón. Az akkor már több mint ötvenéves és rossz állapotban álló faépület máskor is szolgált táncos mulatságok (pl. szüreti bálok) helyszínéül. Az épület ajtainak legtöbbje a tűz kitörésekor be volt zárva és az emberek el lettek vágva a meneküléstől. Az egyetlen nyitva levő ajtón méreténél fogva nem tudott kifére a pánik miatt feltorlódott tömeg. Többen nem a tűz, hanem amiatt haltak meg, mert a menekülők eltaposták vagy agyonnyomták őket. Móricz Zsigmond a Nyugat folyóiratban külön tanulmányban, majd pedig A fáklya c. művében foglalkozott az ököritói szerencsétlenséggel. Nem tudni persze, hogy az író személyesen ellátogatott-e a helyszínre, vagy pedig másodkezi információkból szerezte az adatait. Bálint István nyugalmazott ököritófülpösi általános iskolai igazgató helyi szinten sokat tett az esemény pontos és objektív felderítéséért, és igyekezett szétválasztani a valós tényeket a mendemondáktól. Habár már ekkoriban léteztek tűzrendészeti szabályok, de a tragédiát követő hivatalos vizsgálatok nem nevezték meg a felelősöket, sőt kijelentették, hogy nem terhel senkit felelősség a tűzért. Emiatt több újság és mások, mint Móricz is, elmarasztalták a hatóságokat. A Mátészalka c. újságban pl. így fogalmaztak „A tüzrendészeti szempontok fölötti őrködés talán mégiscsak kötelessége valakinek Ököritón is?” (hu)
|
