| dbo:abstract
|
- A szeizmológia a geológia és geofizika (főleg az utóbbi) résztudománya, a földrengések megfigyelésével, tanulmányozásával, leírásával és rendszerezésével foglalkozik. Magyarul néha földrengéstannak nevezik, ez a magyar név azonban a szeizmika tudományával együtt kezeli a fogalmat. A szeizmikától abban különbözik, hogy kizárólag a természetes eredetű földmozgásokkal foglalkozik, mesterséges rengést nem idéz elő a megfigyelésekhez. A szeizmológia nem csak a rengéshullámok által hordozott, a Föld belső szerkezetére vonatkozó információkat gyűjti, hanem a földrengések okait is vizsgálja. Általában a tektonikus eredet kérdését, mivel a legnagyobb energiafelhalmozódás a tektonikai mozgások során történik és a földrengések döntő többsége tektonikus eredetű. A szeizmológia – részben a általános adataira, részben a saját megfigyeléseire támaszkodva – meghatározza a földrengés létrejöttéhez szükséges erők mértékét, a kipattanás feltételeit adott kőzettípusokban. A terjedéséből következtetéseket von le a mélybeli folyamatokról. A szeizmológia mindezen információkat felhasználva előrejelzéssel is foglalkozik, bár az ezen a téren eddig elért eredmények nem nevezhetők nagynak. A szeizmológia a törési zónát – ahonnan a földrengés ered – pontszerűnek tekinti és hipocentrumnak, fészeknek vagy fókusznak nevezi. Jele: H. A hipocentrum földfelszínre vetített helyzete az epicentrum, jele E. A fészekmélység (h) az epi- és hipocentrum közti távolság. Alapfogalom még az epicentrális távolság (Δ), amely a hipocentrum és az észlelés helyének szögtávolsága. (hu)
- A szeizmológia a geológia és geofizika (főleg az utóbbi) résztudománya, a földrengések megfigyelésével, tanulmányozásával, leírásával és rendszerezésével foglalkozik. Magyarul néha földrengéstannak nevezik, ez a magyar név azonban a szeizmika tudományával együtt kezeli a fogalmat. A szeizmikától abban különbözik, hogy kizárólag a természetes eredetű földmozgásokkal foglalkozik, mesterséges rengést nem idéz elő a megfigyelésekhez. A szeizmológia nem csak a rengéshullámok által hordozott, a Föld belső szerkezetére vonatkozó információkat gyűjti, hanem a földrengések okait is vizsgálja. Általában a tektonikus eredet kérdését, mivel a legnagyobb energiafelhalmozódás a tektonikai mozgások során történik és a földrengések döntő többsége tektonikus eredetű. A szeizmológia – részben a általános adataira, részben a saját megfigyeléseire támaszkodva – meghatározza a földrengés létrejöttéhez szükséges erők mértékét, a kipattanás feltételeit adott kőzettípusokban. A terjedéséből következtetéseket von le a mélybeli folyamatokról. A szeizmológia mindezen információkat felhasználva előrejelzéssel is foglalkozik, bár az ezen a téren eddig elért eredmények nem nevezhetők nagynak. A szeizmológia a törési zónát – ahonnan a földrengés ered – pontszerűnek tekinti és hipocentrumnak, fészeknek vagy fókusznak nevezi. Jele: H. A hipocentrum földfelszínre vetített helyzete az epicentrum, jele E. A fészekmélység (h) az epi- és hipocentrum közti távolság. Alapfogalom még az epicentrális távolság (Δ), amely a hipocentrum és az észlelés helyének szögtávolsága. (hu)
|
