| dbo:abstract
|
- Szeléné (görögül: Σελήνη, jelentése: hold) a görög mitológiában, az ősi holdistenség megszemélyesítője, Hüperión és Theia titánok gyermeke, Héliosz és Éósz testvére. A római mitológiában alakja Luna istennőjével azonosítható. A Hold az éjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A Hold általában a női princípium, az odaadás, a termékenység, a természet ciklikusságának, változékonyságának jelképe. „Hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet.” Mint a Hold istennője Szeléné fontos szerepet töltött be az Istenek között. Szeléné alakja megjelenik a Homéroszi Himnuszokban – Szeléné himnusza (XXXIII), de megihlette Apollónioszt (1.2.2); Hésziodoszt (Istenek Születése (Theogony) 371); Nonnoszt (Dionüsziaka 48.581); Pauszaniaszt (5.1.4); Sztrabónt (14.1.6) és másokat. Apuleius Az aranyszamár című művében a világegyetemet mozgató, és éltető erő megtestesítője: „…az emberek minden dolgát az ő gondviselése igazgatja. Nemcsak a házi- és vadállatok, hanem az élettelen teremtmények is az ő fényének és lényének isteni akaratából élik az életüket; sőt, ha ő növekszik, földön, égen, tengeren minden test vele nő, ha fogy, véle fogy” (XIV. könyv). Szeléné nevének teljes etimológiája bizonytalan, de a név görög eredetű és bizonyítottan része a szelasz szó, amelynek jelentése "fény". Neve megtalálható a Sarki fény, az „Aurora Borealis” görög nevében: Boreion Szelasz. A hold istennőjének nevéből ered a azaz a Hold felszínének feltérképezésével foglalkozó tudományág elnevezése, és a szelén kémiai elem neve is. (hu)
- Szeléné (görögül: Σελήνη, jelentése: hold) a görög mitológiában, az ősi holdistenség megszemélyesítője, Hüperión és Theia titánok gyermeke, Héliosz és Éósz testvére. A római mitológiában alakja Luna istennőjével azonosítható. A Hold az éjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A Hold általában a női princípium, az odaadás, a termékenység, a természet ciklikusságának, változékonyságának jelképe. „Hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet.” Mint a Hold istennője Szeléné fontos szerepet töltött be az Istenek között. Szeléné alakja megjelenik a Homéroszi Himnuszokban – Szeléné himnusza (XXXIII), de megihlette Apollónioszt (1.2.2); Hésziodoszt (Istenek Születése (Theogony) 371); Nonnoszt (Dionüsziaka 48.581); Pauszaniaszt (5.1.4); Sztrabónt (14.1.6) és másokat. Apuleius Az aranyszamár című művében a világegyetemet mozgató, és éltető erő megtestesítője: „…az emberek minden dolgát az ő gondviselése igazgatja. Nemcsak a házi- és vadállatok, hanem az élettelen teremtmények is az ő fényének és lényének isteni akaratából élik az életüket; sőt, ha ő növekszik, földön, égen, tengeren minden test vele nő, ha fogy, véle fogy” (XIV. könyv). Szeléné nevének teljes etimológiája bizonytalan, de a név görög eredetű és bizonyítottan része a szelasz szó, amelynek jelentése "fény". Neve megtalálható a Sarki fény, az „Aurora Borealis” görög nevében: Boreion Szelasz. A hold istennőjének nevéből ered a azaz a Hold felszínének feltérképezésével foglalkozó tudományág elnevezése, és a szelén kémiai elem neve is. (hu)
|
