| dbo:abstract
|
- A személyi azonosító (régebbi nevén személyi szám) a Magyarországon használatos nemzeti személyazonosító jelek egyike. A személyi azonosító 11 számjegyű és 1975-ben vezették be Bevezetésének célja az volt, hogy megkönnyítse az adatkezelést a közigazgatás számára, lehetővé téve, hogy egy számítógépes adatbázisból visszakereshető legyen az adott személyi számmal jelölt emberről összegyűjtött összes információ. Az univerzális, személyes azonosítószámnak szánt személyi szám általános használatát az Alkotmánybíróság 1991-es döntése a személyes adatok védelme érdekében megtiltotta, ám a költségekre hivatkozva csak 1995-ben szorították vissza a használatát. Ettől kezdve adóügyekben az adóazonosító jel, az egészségügyben a (taj vagy tajszám), népesség-nyilvántartási és lakcímügyekben pedig a személyi azonosító (tehát a korábbi személyi szám) használatos. Bár ilyen módon nem azonosítható minden adatbázisban egy személy ugyanazzal az azonosítóval, ha mégis rá kell keresni egy személyre több adatbázisban, az ideiglenesen, alkalomhoz kötötten létrehozandó kapcsolati kóddal tehető csak meg. A személyi azonosító (személyi szám) megtalálható a „régi típusú”, kemény fedeles személyi igazolványban, az új típusú (tehát 2000. január 1. után kiadott), kártyaformátumú személyazonosító igazolványhoz tartozó, (lakcímkártya) hátoldalán, és a régi (ideiglenes) (TB-kártyán), ezek hiányában a lakóhely szerinti , az illetékes helyi önkormányzatoknál lehet kikérni. A Nemzetbiztonsági Hivatal 2009-ben újra kezdeményezte egy univerzális azonosító alkalmazását. Ehhez az alkotmány megváltoztatása lenne szükséges. (hu)
- A személyi azonosító (régebbi nevén személyi szám) a Magyarországon használatos nemzeti személyazonosító jelek egyike. A személyi azonosító 11 számjegyű és 1975-ben vezették be Bevezetésének célja az volt, hogy megkönnyítse az adatkezelést a közigazgatás számára, lehetővé téve, hogy egy számítógépes adatbázisból visszakereshető legyen az adott személyi számmal jelölt emberről összegyűjtött összes információ. Az univerzális, személyes azonosítószámnak szánt személyi szám általános használatát az Alkotmánybíróság 1991-es döntése a személyes adatok védelme érdekében megtiltotta, ám a költségekre hivatkozva csak 1995-ben szorították vissza a használatát. Ettől kezdve adóügyekben az adóazonosító jel, az egészségügyben a (taj vagy tajszám), népesség-nyilvántartási és lakcímügyekben pedig a személyi azonosító (tehát a korábbi személyi szám) használatos. Bár ilyen módon nem azonosítható minden adatbázisban egy személy ugyanazzal az azonosítóval, ha mégis rá kell keresni egy személyre több adatbázisban, az ideiglenesen, alkalomhoz kötötten létrehozandó kapcsolati kóddal tehető csak meg. A személyi azonosító (személyi szám) megtalálható a „régi típusú”, kemény fedeles személyi igazolványban, az új típusú (tehát 2000. január 1. után kiadott), kártyaformátumú személyazonosító igazolványhoz tartozó, (lakcímkártya) hátoldalán, és a régi (ideiglenes) (TB-kártyán), ezek hiányában a lakóhely szerinti , az illetékes helyi önkormányzatoknál lehet kikérni. A Nemzetbiztonsági Hivatal 2009-ben újra kezdeményezte egy univerzális azonosító alkalmazását. Ehhez az alkotmány megváltoztatása lenne szükséges. (hu)
|
