dbo:abstract
|
- A személyiségzavar nem betegség, hanem a személyiséget jellemző állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása. Gyakran a társas kapcsolatokban jelentkező konfliktusként manifesztálódik, illetve megnehezíti vagy ellehetetleníti a normális életvitelt (mindennapos szükségletek ellátása, munkavégzés, szociális kapcsolatok stb.). Bár számos megjelenési formája van, jellemző rá egyfajta fokozott rugalmatlanság, a környezethez való alkalmazkodás hiánya. Gyakori, hogy az érintett személy környezete az egyénnél is jobban szenved. Mivel az illető sokszor nem tud a probléma létezéséről, ezért nem kér, illetve nem is fogad el segítséget. Leggyakrabban serdülő- vagy fiatalfelnőtt korban válik felismerhetővé, de bizonyos formái előfordulhatnak gyermekkorban is. Gyakran pszichés betegségekkel együtt jelentkezik (komorbiditás), de önállóan is előfordul. A DSM-V multiaxiális diagnosztikai rendszerének második tengelyén szerepel. Prevalenciája a teljes lakosságban 5-15% közé tehető. (hu)
- A személyiségzavar nem betegség, hanem a személyiséget jellemző állapot, bizonyos személyiségvonás(ok) szélsőséges megnyilvánulása. Gyakran a társas kapcsolatokban jelentkező konfliktusként manifesztálódik, illetve megnehezíti vagy ellehetetleníti a normális életvitelt (mindennapos szükségletek ellátása, munkavégzés, szociális kapcsolatok stb.). Bár számos megjelenési formája van, jellemző rá egyfajta fokozott rugalmatlanság, a környezethez való alkalmazkodás hiánya. Gyakori, hogy az érintett személy környezete az egyénnél is jobban szenved. Mivel az illető sokszor nem tud a probléma létezéséről, ezért nem kér, illetve nem is fogad el segítséget. Leggyakrabban serdülő- vagy fiatalfelnőtt korban válik felismerhetővé, de bizonyos formái előfordulhatnak gyermekkorban is. Gyakran pszichés betegségekkel együtt jelentkezik (komorbiditás), de önállóan is előfordul. A DSM-V multiaxiális diagnosztikai rendszerének második tengelyén szerepel. Prevalenciája a teljes lakosságban 5-15% közé tehető. (hu)
|