| dbo:abstract
|
- Szent Beszteréd (latinul: Bistridus, Bestridus, Beztertus) (magyar: Besztrik, Beszter, Besztrid) (szlovákul: Bystrík) (* ? – † 1046, Pest), a 11. században nyitrai püspök, 1046-ban szenvedett mártírhalált. Neve után ítélve szláv származású lehetett. Legkorábbi említését Szent Gellért Nagyobb legendájában találjuk – ezt a 13. század második feléből származtatják. A legenda az 1046-ban történt magyarországi lázadás eseményeit meséli el. Amikor 1046 tavaszán lázadás robbant ki Orseolo Péter király ellen, a lázadókat pogány felkelők is támogatták, Vatha vezérrel az élükön – a Tisza mentén, nyugat felé haladva dúlták a templomokat, kolostorokat és egyéb keresztyén emléket. A lázadás dúlta vidékről Gellért csanádi püspök és két további püspök: Bőd és Beneta az ország nyugati részébe menekült. Beszteréd csatlakozott társaihoz és együtt a biztonságos Székesfehérvár falai közé menekültek. A hír hallatára, hogy Vata hadai közelítenek a városhoz és András és Levente Pest felé közelednek, a püspökök a királyfiak üdvözlésére indultak, hogy Budán az oltalmuk alá jussanak. Amikor már elérték a Pestre vezető dunai révet, a pogány Vatha hadai elérték és kőzáporral támadták őket. Gellértet rákötözték egy kocsira, s ezt legördítették a hegyről a Dunába. Miután Gellért ezt túlélte, kővel verték szét a fejét és dárdával szúrták át a mellét. A hegy, ahonnan a kocsit lelökték, a mai Budapest jobb oldali Dunapartja felett magaslik és a püspök mártírhalála emlékére Gellérthegy a neve. Bőd püspököt is megkövezték a lázadók. Beszteréd és Beneta egy csónakban igyekeztek a Duna másik partját elérni, ahol remélték a Kijevi Oroszország felől vonuló András királyfi hadát megtalálni. A másik parton azonban szintén csak lázadókra találtak, akik Beszterédnek olyan súlyos sebesüléseket okoztak, hogy a püspök harmadnapra meghalt (több történelmi forrás szerint már másnap elhunyt). Ez 1046. szeptember végén történt, legfeljebb két-három nappal Gellért püspök halála után (1046. szeptember 27.). Szent Gellértet, Budapest és a nevelők patrónusát, I. László király igyekezete révén avatták szentté 1083-ban, VII. Gergely pápa idejében, s vele egyidőben társait, Buldust és Beszterédet is szentté avatták. Mai közös ünnepnapukat a Szabolcsi zsinat állapította meg 1092-ben. Magyarországon szeptember 24-én Szent Gellért ünnepén mártírtársait: Szent Buldust és Szent Beszterédet is említik. A szlovákiai katolikus egyház mai naptárában szeptember 24-én van Szent Beszteréd napja, de ezt nem ünneplik különösebben. Szent Beszteréd attributumai: csónak, nyilak, kard. Rendszerint püspöki pálcával és püspöki süveggel ábrázolják, kezében pálmalevéllel – a mártírhalál jelével. (hu)
- Szent Beszteréd (latinul: Bistridus, Bestridus, Beztertus) (magyar: Besztrik, Beszter, Besztrid) (szlovákul: Bystrík) (* ? – † 1046, Pest), a 11. században nyitrai püspök, 1046-ban szenvedett mártírhalált. Neve után ítélve szláv származású lehetett. Legkorábbi említését Szent Gellért Nagyobb legendájában találjuk – ezt a 13. század második feléből származtatják. A legenda az 1046-ban történt magyarországi lázadás eseményeit meséli el. Amikor 1046 tavaszán lázadás robbant ki Orseolo Péter király ellen, a lázadókat pogány felkelők is támogatták, Vatha vezérrel az élükön – a Tisza mentén, nyugat felé haladva dúlták a templomokat, kolostorokat és egyéb keresztyén emléket. A lázadás dúlta vidékről Gellért csanádi püspök és két további püspök: Bőd és Beneta az ország nyugati részébe menekült. Beszteréd csatlakozott társaihoz és együtt a biztonságos Székesfehérvár falai közé menekültek. A hír hallatára, hogy Vata hadai közelítenek a városhoz és András és Levente Pest felé közelednek, a püspökök a királyfiak üdvözlésére indultak, hogy Budán az oltalmuk alá jussanak. Amikor már elérték a Pestre vezető dunai révet, a pogány Vatha hadai elérték és kőzáporral támadták őket. Gellértet rákötözték egy kocsira, s ezt legördítették a hegyről a Dunába. Miután Gellért ezt túlélte, kővel verték szét a fejét és dárdával szúrták át a mellét. A hegy, ahonnan a kocsit lelökték, a mai Budapest jobb oldali Dunapartja felett magaslik és a püspök mártírhalála emlékére Gellérthegy a neve. Bőd püspököt is megkövezték a lázadók. Beszteréd és Beneta egy csónakban igyekeztek a Duna másik partját elérni, ahol remélték a Kijevi Oroszország felől vonuló András királyfi hadát megtalálni. A másik parton azonban szintén csak lázadókra találtak, akik Beszterédnek olyan súlyos sebesüléseket okoztak, hogy a püspök harmadnapra meghalt (több történelmi forrás szerint már másnap elhunyt). Ez 1046. szeptember végén történt, legfeljebb két-három nappal Gellért püspök halála után (1046. szeptember 27.). Szent Gellértet, Budapest és a nevelők patrónusát, I. László király igyekezete révén avatták szentté 1083-ban, VII. Gergely pápa idejében, s vele egyidőben társait, Buldust és Beszterédet is szentté avatták. Mai közös ünnepnapukat a Szabolcsi zsinat állapította meg 1092-ben. Magyarországon szeptember 24-én Szent Gellért ünnepén mártírtársait: Szent Buldust és Szent Beszterédet is említik. A szlovákiai katolikus egyház mai naptárában szeptember 24-én van Szent Beszteréd napja, de ezt nem ünneplik különösebben. Szent Beszteréd attributumai: csónak, nyilak, kard. Rendszerint püspöki pálcával és püspöki süveggel ábrázolják, kezében pálmalevéllel – a mártírhalál jelével. (hu)
|
