| dbo:abstract
|
- Szent Willibrord (658 körül – 739. november 7.) northumbriai származású térítő szent, a "frízek apostola". Utrecht első püspöke, aki a luxemburgi Echternach-ban halt meg. Édesapja Wilgils vagy Szent Hilgis volt. Angol, vagy ahogy Alcuin nevezi szász volt, aki a világtól visszavonult és épített magának egy Szent Andrásnak szentelt imahelyet. A király és a nemesek később adományokat adtak neki, melyekből felépítette azt az imaházat, amelyet utóbb Alcuin igazgatott. Willibrord Szent Wilfrid tanítványaként Ripon apátságába ment miután felövezték. Később csatlakozott a bencésekhez, 20 és 32 éves kora között pedig Rathmelsigi apátságában élt, mely az európai tudományosság középpontja volt a 7. században. Ez alatt az idő alatt irányítása alatt tanult, aki őt és 12 társát Fríziába küldte téríteni, Pipin kérésének eleget téve. Pipin kérésére ezután kétszer is Rómába utazott, végül pedig a Szent Cecília templomben Kelemen néven a "frízek püspökévé" szentelték 695. november 21-én. A palliumot magától a pápától kapta. Fríziába visszatérve prédikált és számos templomot építtetett, köztük az utrechti kolostort is, ahol katedrálist emelt. Ez szolgált Utrecht első püspöki székhelyeként Willibrordnak. 698-ban kolostort alapított az egykori római villa, Echternach területén (Luxembourg területe, Triertől nem messze). A kolostorban híres volt az ott készített kódexek művészi kivitelezéséről. A helyet II. Dagobert leánya Irmina mutatta meg számára. 710 körül Dániában járt térítőúton és onnan magával vitt 30 fiút, hogy misszionáriussá nevelje őket. Ő írta Ongendus dán királyról, hogy „vérszomjasabb minden vadállatnál és keményebb minden kőnél”. Willibrord ezt követően Fontenelle-be ment, ahonnan több, frankok által támogatott térítőmissziót indított. A frankok a térítéstől azt remélték, hogy a kereszténységre áttért frízeket könnyebb lesz pacifikálni, és ezzel a frankok megszerezhetik Dorestad kereskedővárosát. 716-ban azonban a pogány frízek királya, Radbod számos templomot felégetve, és misszionáriust megölve visszafoglalta Fríziát. Radbod 719-es halálát követően, Willibrord visszatért, hogy folytassa a munkát, Bonifác segítségével és Martell Károly védnöksége alatt. Mivel gyakran állt meg Echternachban, ezért halála után is itt temették el. Halála után egyébként hamarosan szentté is avatták. Ünnepe Anglián kívül november 7., Angliában november 29. XIII. Leó pápa rendeletére. Az anglikán egyház is november 7-én ünnepli őt. Alcuin írta meg először életrajzát, talán egy korábbi életrajzot felhasználva. Szent Béda is tesz említést róla Egyháztörténetében. Bonifác pedig beszámol egy II. Istvánnak írt levelében arról, hogyan pusztított el Willibrord egy pogány bálványt. 716-ban csatlakozott hozzá egy Wynfrith nevű britanniai ifjú, aki később mint Szent Bonifác, Germánia apostola vált ismertté. (hu)
- Szent Willibrord (658 körül – 739. november 7.) northumbriai származású térítő szent, a "frízek apostola". Utrecht első püspöke, aki a luxemburgi Echternach-ban halt meg. Édesapja Wilgils vagy Szent Hilgis volt. Angol, vagy ahogy Alcuin nevezi szász volt, aki a világtól visszavonult és épített magának egy Szent Andrásnak szentelt imahelyet. A király és a nemesek később adományokat adtak neki, melyekből felépítette azt az imaházat, amelyet utóbb Alcuin igazgatott. Willibrord Szent Wilfrid tanítványaként Ripon apátságába ment miután felövezték. Később csatlakozott a bencésekhez, 20 és 32 éves kora között pedig Rathmelsigi apátságában élt, mely az európai tudományosság középpontja volt a 7. században. Ez alatt az idő alatt irányítása alatt tanult, aki őt és 12 társát Fríziába küldte téríteni, Pipin kérésének eleget téve. Pipin kérésére ezután kétszer is Rómába utazott, végül pedig a Szent Cecília templomben Kelemen néven a "frízek püspökévé" szentelték 695. november 21-én. A palliumot magától a pápától kapta. Fríziába visszatérve prédikált és számos templomot építtetett, köztük az utrechti kolostort is, ahol katedrálist emelt. Ez szolgált Utrecht első püspöki székhelyeként Willibrordnak. 698-ban kolostort alapított az egykori római villa, Echternach területén (Luxembourg területe, Triertől nem messze). A kolostorban híres volt az ott készített kódexek művészi kivitelezéséről. A helyet II. Dagobert leánya Irmina mutatta meg számára. 710 körül Dániában járt térítőúton és onnan magával vitt 30 fiút, hogy misszionáriussá nevelje őket. Ő írta Ongendus dán királyról, hogy „vérszomjasabb minden vadállatnál és keményebb minden kőnél”. Willibrord ezt követően Fontenelle-be ment, ahonnan több, frankok által támogatott térítőmissziót indított. A frankok a térítéstől azt remélték, hogy a kereszténységre áttért frízeket könnyebb lesz pacifikálni, és ezzel a frankok megszerezhetik Dorestad kereskedővárosát. 716-ban azonban a pogány frízek királya, Radbod számos templomot felégetve, és misszionáriust megölve visszafoglalta Fríziát. Radbod 719-es halálát követően, Willibrord visszatért, hogy folytassa a munkát, Bonifác segítségével és Martell Károly védnöksége alatt. Mivel gyakran állt meg Echternachban, ezért halála után is itt temették el. Halála után egyébként hamarosan szentté is avatták. Ünnepe Anglián kívül november 7., Angliában november 29. XIII. Leó pápa rendeletére. Az anglikán egyház is november 7-én ünnepli őt. Alcuin írta meg először életrajzát, talán egy korábbi életrajzot felhasználva. Szent Béda is tesz említést róla Egyháztörténetében. Bonifác pedig beszámol egy II. Istvánnak írt levelében arról, hogyan pusztított el Willibrord egy pogány bálványt. 716-ban csatlakozott hozzá egy Wynfrith nevű britanniai ifjú, aki később mint Szent Bonifác, Germánia apostola vált ismertté. (hu)
|
