| dbo:abstract
|
- A Szent vagy, Uram! a katolikus liturgiában használatos magyar egyházi népénekek gyűjteménye. Énekes részét Harmat Artúr, a szövegeket Sík Sándor szerkesztette. Az énekeknek két forrásuk van: a gregorián korális (a katolikus egyházzal egyidős liturgikus zene) és a világi népdal. Az első kézírásos dallamlejegyzések a XVI. századból maradtak fenn, ezeket azonban nem lehet jól megfejteni, mivel nem jelölik pontosan a hangokat, sokszor csak a dallam emelkedét/süllyedését jelzik. A XVII. századi nyomtatott énekeskönyvek azonban valóságos kincstárai az ősi szent énekeknek, melyek közül sok belekerült a Szent vagy, Uram!-ba is. A XVIII. századi dallamforrásokban szintén nagy tömegű értékes melódiák vannak, de ebben az időben a beáradó német hatás énekeink magyar jellegét elnyomja mind ízében, mind formájában. A XIX. század első felében kevés a figyelemre méltó dallam, ellenben sok a bécsi divatú, sekélyes, könnyű orgonakísérettel, melyek évtizedekre rossz példát adnak az énekkönyv-szerkesztőknek. A Zsasskovszky testvérpár (Endre és Ferenc), majd a század utolsó negyedében Bogisich Mihály viszont már felhívták a figyelmet a szent énekek visszaállításának fontosságára. Az egyházi énekléssel nem fér össze a rubato előadásmód, egyedül az énekek utolsó 1–2 ütemének fokozatos, enyhe lassítása engedhető meg. Az orgonakíséret mindig legato, sohasem staccato előadásmódú. (Az előadásmódok magyar jelentését lásd a tempó szócikkben.) A gyűjtemény első fejezetei az egyházi év felosztását követik, majd az Oltáriszentségről, Jézusról, Máriáról és a szentekről szóló énekek következnek. Ezután a különböző alkalmakra szánt énekek jönnek. A könyvet a Függelék zárja, melynek utolsó, 306. számú éneke a Magyar himnusz. A gyűjtemény összesen 336 éneket tartalmaz 277 dallammal (néhány ének más-más szöveggel több számon is előfordul). (hu)
- A Szent vagy, Uram! a katolikus liturgiában használatos magyar egyházi népénekek gyűjteménye. Énekes részét Harmat Artúr, a szövegeket Sík Sándor szerkesztette. Az énekeknek két forrásuk van: a gregorián korális (a katolikus egyházzal egyidős liturgikus zene) és a világi népdal. Az első kézírásos dallamlejegyzések a XVI. századból maradtak fenn, ezeket azonban nem lehet jól megfejteni, mivel nem jelölik pontosan a hangokat, sokszor csak a dallam emelkedét/süllyedését jelzik. A XVII. századi nyomtatott énekeskönyvek azonban valóságos kincstárai az ősi szent énekeknek, melyek közül sok belekerült a Szent vagy, Uram!-ba is. A XVIII. századi dallamforrásokban szintén nagy tömegű értékes melódiák vannak, de ebben az időben a beáradó német hatás énekeink magyar jellegét elnyomja mind ízében, mind formájában. A XIX. század első felében kevés a figyelemre méltó dallam, ellenben sok a bécsi divatú, sekélyes, könnyű orgonakísérettel, melyek évtizedekre rossz példát adnak az énekkönyv-szerkesztőknek. A Zsasskovszky testvérpár (Endre és Ferenc), majd a század utolsó negyedében Bogisich Mihály viszont már felhívták a figyelmet a szent énekek visszaállításának fontosságára. Az egyházi énekléssel nem fér össze a rubato előadásmód, egyedül az énekek utolsó 1–2 ütemének fokozatos, enyhe lassítása engedhető meg. Az orgonakíséret mindig legato, sohasem staccato előadásmódú. (Az előadásmódok magyar jelentését lásd a tempó szócikkben.) A gyűjtemény első fejezetei az egyházi év felosztását követik, majd az Oltáriszentségről, Jézusról, Máriáról és a szentekről szóló énekek következnek. Ezután a különböző alkalmakra szánt énekek jönnek. A könyvet a Függelék zárja, melynek utolsó, 306. számú éneke a Magyar himnusz. A gyűjtemény összesen 336 éneket tartalmaz 277 dallammal (néhány ének más-más szöveggel több számon is előfordul). (hu)
|
