| dbo:abstract
|
- A szerencse meghatározása filozófiai, vallási, misztikus és érzelmi összefüggések szerint változik; a Webster szótár szerint, a szerencse „egy értelmetlen, kiszámíthatatlan, irányíthatatlan erő, ami az események kedvező vagy kedvezőtlen folyását formálja egy egyén, egy csoport, vagy egy ügy esetében”. Max Gunther úgy határozza meg, mint „az olyan eseményeket, amelyek az egyén életét befolyásolják és amik látszólag az egyén irányításán túl állnak”. Ha úgy tekintjük, mint egy tényezőt, ami az egyén irányításán túli, tekintet nélkül arra, hogy mit akar, milyen szándékkal van, vagy milyen eredményt kíván, akkor két értelemben használják a kifejezést: előíró és leíró értelemben. Az előíró értelemben a szerencse egy természetfeletti , determinisztikus koncepció arról, hogy vannak olyan erők (pl. istenek vagy szellemek), amelyek előírják, hogy bizonyos események hogyan történjenek, ahogyan a fizika törvényei előírják, hogy bizonyos események bekövetkeznek. Ebben az értelemben használják, amikor azt mondják: „nem hiszek a szerencsében”. A leíró értelemben az emberek akkor használják, miután kedvező, kedvezőtlen vagy valószínűtlen események történnek velük. Ezért a kulturális nézetek aszerint változnak, hogy a puszta véletlennek tekintik a hatását, vagy hitet, esetleg babonát társítanak hozzá. Például a Rómaiak hittek a megtestesült szerencsében, és mint Fortuna istennőt tisztelték. Daniel Dennett filozófus úgy véli, hogy „a szerencse puszta szerencse”, mintsem egy tulajdon, egy személy vagy egy dolog volna. Carl Jung a szerencsét szinkronicitásként látja, amelyet úgy ír le, mint „egy értelmes egybeesést”. Szerencse szimbólumai világszerte népszerűek, és számos formát ölthetnek. (hu)
- A szerencse meghatározása filozófiai, vallási, misztikus és érzelmi összefüggések szerint változik; a Webster szótár szerint, a szerencse „egy értelmetlen, kiszámíthatatlan, irányíthatatlan erő, ami az események kedvező vagy kedvezőtlen folyását formálja egy egyén, egy csoport, vagy egy ügy esetében”. Max Gunther úgy határozza meg, mint „az olyan eseményeket, amelyek az egyén életét befolyásolják és amik látszólag az egyén irányításán túl állnak”. Ha úgy tekintjük, mint egy tényezőt, ami az egyén irányításán túli, tekintet nélkül arra, hogy mit akar, milyen szándékkal van, vagy milyen eredményt kíván, akkor két értelemben használják a kifejezést: előíró és leíró értelemben. Az előíró értelemben a szerencse egy természetfeletti , determinisztikus koncepció arról, hogy vannak olyan erők (pl. istenek vagy szellemek), amelyek előírják, hogy bizonyos események hogyan történjenek, ahogyan a fizika törvényei előírják, hogy bizonyos események bekövetkeznek. Ebben az értelemben használják, amikor azt mondják: „nem hiszek a szerencsében”. A leíró értelemben az emberek akkor használják, miután kedvező, kedvezőtlen vagy valószínűtlen események történnek velük. Ezért a kulturális nézetek aszerint változnak, hogy a puszta véletlennek tekintik a hatását, vagy hitet, esetleg babonát társítanak hozzá. Például a Rómaiak hittek a megtestesült szerencsében, és mint Fortuna istennőt tisztelték. Daniel Dennett filozófus úgy véli, hogy „a szerencse puszta szerencse”, mintsem egy tulajdon, egy személy vagy egy dolog volna. Carl Jung a szerencsét szinkronicitásként látja, amelyet úgy ír le, mint „egy értelmes egybeesést”. Szerencse szimbólumai világszerte népszerűek, és számos formát ölthetnek. (hu)
|
