| dbo:abstract
|
- A szereposztó dívány egy kifejezés, amelyet leggyakrabban megalázó szexuális tevékenység helyeként említenek, amelyen színművészeket a vágyott szerepekért szexszel zsarolnak. Olyan fiktív vagy valódi dívány, átvitt értelemben hely vagy helyiség, amely világszerte olyan szakmai helyzetekre utal, amikor az egymással alá- és fölérendelt pozícióban dolgozó, együttműködő munkatársak között létrejövő szexuális tevékenységet munkaköri előnyhöz juttatás és/vagy jutás céljára használnak. Elsődlegesen a színjátszással, a filmiparral kapcsolatban elterjedt nemzetközi fogalom, így leggyakrabban a showbiznisz szexuális eszközökkel folytatott szereposztó politikájának szinonimájaként használják, ám bármilyen más, hatalmi helyzetet magában foglaló munkában is elképzelhető a jelenség. Ezt illusztrálja, hogy 2017-ben az Európai Parlamentben kipattant zaklatási ügyek nyomán a 2017. október 25-i plenáris ülésen az EP-képviselők is megvitatták a szexuális zaklatás problémáját. A jelenség feltételei sokszor adottak. A társadalmi kapcsolatok, az erősebb ambíció, az érintett felek státuszkülönbsége az írott és íratlan erkölcsi szabályok semmibevételével, amelyet csak a saját etikai-morális értékrend befolyásol, mind hozzájárulhatnak kialakulásához. A kifejezés alapjait képező morális problémák, feltehetően színházi és filmes körökből, már a 20. század elején elterjedt szleng kifejezés megszületése előtt is ismertek voltak. (Így például Magyarországon Nopcsa Elek báró esete az 1800-as évek végén, aki hivatali hatalmával gyakran visszaélt. Az Operaház intendánsaként a balettkar fiatal táncosnőit kerítette a Nemzeti Casino arisztokratáinak, gyakran mondogatta „Erre vezet az út a színpad felé”. Emiatt 1897-ben elbocsátották.) A kifejezést nemcsak a színházi szféra és a filmipar szereplőivel kapcsolatosan alkalmazzák, számtalan egyéb területen is előfordulnak hasonló esetek, ahol a vágyott pozíciók eléréséhez sokszor csak szexuális megalkuvással a „szereposztó díványon” keresztül vezethet az út. Simonovits Bori szociológus szerint minél kevésbé átláthatók és szabályozottak a viszonyok egy szektorban, annál gyakrabban alakulhatnak ki megalázó szituációk a különböző hatalmi helyzetben lévő emberek között. Magyarországon, ahogy más országokban és tevékenységi körökkel foglalkozó szervezeteknél sem kötelező, de vannak köznevelési intézmények – ilyen az egyik, színház- és filmművészeti tudást és a színészek hivatását is oktató Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) is –, ahol rendezik a hallgatók és az oktatók függelmi helyzetét, ebben kifejezetten megtiltva, hogy az oktatók valamilyen anyagi vagy egyéb ellenszolgáltatás fejében jogosulatlan előnyhöz juttassák a diákokat. Minden olyan eset, amely túlmegy a normális oktató-növendék viszony keretein – még ha a szakma sajátságaiból adódóan a színészetben ez valamelyest tágabban értelmezhető is –, büntetőjogi kategóriába tartozik és akként is kell kezelni. (hu)
- A szereposztó dívány egy kifejezés, amelyet leggyakrabban megalázó szexuális tevékenység helyeként említenek, amelyen színművészeket a vágyott szerepekért szexszel zsarolnak. Olyan fiktív vagy valódi dívány, átvitt értelemben hely vagy helyiség, amely világszerte olyan szakmai helyzetekre utal, amikor az egymással alá- és fölérendelt pozícióban dolgozó, együttműködő munkatársak között létrejövő szexuális tevékenységet munkaköri előnyhöz juttatás és/vagy jutás céljára használnak. Elsődlegesen a színjátszással, a filmiparral kapcsolatban elterjedt nemzetközi fogalom, így leggyakrabban a showbiznisz szexuális eszközökkel folytatott szereposztó politikájának szinonimájaként használják, ám bármilyen más, hatalmi helyzetet magában foglaló munkában is elképzelhető a jelenség. Ezt illusztrálja, hogy 2017-ben az Európai Parlamentben kipattant zaklatási ügyek nyomán a 2017. október 25-i plenáris ülésen az EP-képviselők is megvitatták a szexuális zaklatás problémáját. A jelenség feltételei sokszor adottak. A társadalmi kapcsolatok, az erősebb ambíció, az érintett felek státuszkülönbsége az írott és íratlan erkölcsi szabályok semmibevételével, amelyet csak a saját etikai-morális értékrend befolyásol, mind hozzájárulhatnak kialakulásához. A kifejezés alapjait képező morális problémák, feltehetően színházi és filmes körökből, már a 20. század elején elterjedt szleng kifejezés megszületése előtt is ismertek voltak. (Így például Magyarországon Nopcsa Elek báró esete az 1800-as évek végén, aki hivatali hatalmával gyakran visszaélt. Az Operaház intendánsaként a balettkar fiatal táncosnőit kerítette a Nemzeti Casino arisztokratáinak, gyakran mondogatta „Erre vezet az út a színpad felé”. Emiatt 1897-ben elbocsátották.) A kifejezést nemcsak a színházi szféra és a filmipar szereplőivel kapcsolatosan alkalmazzák, számtalan egyéb területen is előfordulnak hasonló esetek, ahol a vágyott pozíciók eléréséhez sokszor csak szexuális megalkuvással a „szereposztó díványon” keresztül vezethet az út. Simonovits Bori szociológus szerint minél kevésbé átláthatók és szabályozottak a viszonyok egy szektorban, annál gyakrabban alakulhatnak ki megalázó szituációk a különböző hatalmi helyzetben lévő emberek között. Magyarországon, ahogy más országokban és tevékenységi körökkel foglalkozó szervezeteknél sem kötelező, de vannak köznevelési intézmények – ilyen az egyik, színház- és filmművészeti tudást és a színészek hivatását is oktató Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) is –, ahol rendezik a hallgatók és az oktatók függelmi helyzetét, ebben kifejezetten megtiltva, hogy az oktatók valamilyen anyagi vagy egyéb ellenszolgáltatás fejében jogosulatlan előnyhöz juttassák a diákokat. Minden olyan eset, amely túlmegy a normális oktató-növendék viszony keretein – még ha a szakma sajátságaiból adódóan a színészetben ez valamelyest tágabban értelmezhető is –, büntetőjogi kategóriába tartozik és akként is kell kezelni. (hu)
|
