| dbo:abstract
|
- A szikh vallást a 16. században alapította az indiai Nának guru. Napjainkban a világon hozzávetőleg 23-25 millió követője van és rendkívül különleges helyet foglal el a vallástörténetben és az isteneszmék között egyaránt. A guru szó tanítót jelent, a szikh vallást követő embereket pedig szikheknek, azaz tanítványoknak nevezik. Maga a szó a tanítványt, vagy tanulót jelentő szanszkrit sziszja szóból származik. Az indiai pandzsábi nyelvben maga a szikh is tanulást jelent, így a tíz guru tanítványaira és a szikhizmus első guruja, a Srí Guru Granth Száhibnak is nevezett szikh szentírás, az Ádi Granth tanításainak követőire utal. Bár Indiában gurunak nevezik a vallási tanítókat, vezetőket, a szikheknél a guru cím csak az egyetlen Istenre (Szat guru), a tíz guru hagyományozási sorára, illetve a szent könyvre, az Ádi Granthra, vagy Guru Granth Száhibra vonatkozik. A szikhizmus központja a indiai Pandzsáb állambeli Amritszár városa. Az ott álló, a szikh identitást jelképező Aranytemplom (Harmandír Szahib) a vallás követőinek spirituális központja, míg a mellette épült (Időtlen Isten Trónusa) a szikh közösség által választott legfőbb irányító testületnek ad otthont. A szikh vallásban nagy hangsúlyt fektetnek a közösségi szolgálatnak (széva). Gyülekezőhelyük a dharmszála, ezekből alakultak ki templomaik, a gurdvárák. A szikh közösséget panthnak nevezik. A beavatott és elkötelezett hívők a tartoznak. A szikh törvénykönyv, a Rahit Marjáda szerint az egy Istenben, a tíz guruban, az Ádi Granthban és a tizedik guru amritjában való hit a szikh hívő kötelessége, és nem követhet más vallásokat sem. A szikhizmus a hindu és muszlim vallásháborúk környezetében kifejlődött vallás. Nem kísérli meg e két nagy rendszer összeolvasztását, bár mindkettőből átvett elemeket, például a hinduizmusból a karma tanát és a szanszárát, az iszlámból a szigorú egyistenhitet. A társadalmi hagyományokat és berendezkedéseket illetően valamelyest eltér a hinduizmustól és az iszlámtól is (így például elutasítja a kasztrendszert és a purdah-t). Tanításában az Igaz Név (Nám) tiszteletét hangsúlyozza, akit minden hívőnek önmagában kell megtalálnia, aki nem vár el szertartásokat, hogy kegyeit megnyerjék, és hitvitákkal sem szükséges keresni a hozzá vezető utat, mivel létezése nyilvánvaló. Isten nem jelenik meg avatáraként a világban, azonban folyamatosan kinyilvánítja akaratát (hukam). Az isteni akarat felismeréséhez elengedhetetlen a név ismétléseiből álló hangokból (sabdán) álló meditáció (Nám Szimaran), illeve az Ádi Granth himnuszain való elmélkedés. Indiában mintegy 14 millióra tehető a szikhek száma, kétharmaduk az északnyugat-indiai Pandzsáb államban él, a vallás keletkezési helyén. A diaszpóra legnagyobb létszáma (kb. 300 000 hívő) az Egyesült Királyságban található. (hu)
- A szikh vallást a 16. században alapította az indiai Nának guru. Napjainkban a világon hozzávetőleg 23-25 millió követője van és rendkívül különleges helyet foglal el a vallástörténetben és az isteneszmék között egyaránt. A guru szó tanítót jelent, a szikh vallást követő embereket pedig szikheknek, azaz tanítványoknak nevezik. Maga a szó a tanítványt, vagy tanulót jelentő szanszkrit sziszja szóból származik. Az indiai pandzsábi nyelvben maga a szikh is tanulást jelent, így a tíz guru tanítványaira és a szikhizmus első guruja, a Srí Guru Granth Száhibnak is nevezett szikh szentírás, az Ádi Granth tanításainak követőire utal. Bár Indiában gurunak nevezik a vallási tanítókat, vezetőket, a szikheknél a guru cím csak az egyetlen Istenre (Szat guru), a tíz guru hagyományozási sorára, illetve a szent könyvre, az Ádi Granthra, vagy Guru Granth Száhibra vonatkozik. A szikhizmus központja a indiai Pandzsáb állambeli Amritszár városa. Az ott álló, a szikh identitást jelképező Aranytemplom (Harmandír Szahib) a vallás követőinek spirituális központja, míg a mellette épült (Időtlen Isten Trónusa) a szikh közösség által választott legfőbb irányító testületnek ad otthont. A szikh vallásban nagy hangsúlyt fektetnek a közösségi szolgálatnak (széva). Gyülekezőhelyük a dharmszála, ezekből alakultak ki templomaik, a gurdvárák. A szikh közösséget panthnak nevezik. A beavatott és elkötelezett hívők a tartoznak. A szikh törvénykönyv, a Rahit Marjáda szerint az egy Istenben, a tíz guruban, az Ádi Granthban és a tizedik guru amritjában való hit a szikh hívő kötelessége, és nem követhet más vallásokat sem. A szikhizmus a hindu és muszlim vallásháborúk környezetében kifejlődött vallás. Nem kísérli meg e két nagy rendszer összeolvasztását, bár mindkettőből átvett elemeket, például a hinduizmusból a karma tanát és a szanszárát, az iszlámból a szigorú egyistenhitet. A társadalmi hagyományokat és berendezkedéseket illetően valamelyest eltér a hinduizmustól és az iszlámtól is (így például elutasítja a kasztrendszert és a purdah-t). Tanításában az Igaz Név (Nám) tiszteletét hangsúlyozza, akit minden hívőnek önmagában kell megtalálnia, aki nem vár el szertartásokat, hogy kegyeit megnyerjék, és hitvitákkal sem szükséges keresni a hozzá vezető utat, mivel létezése nyilvánvaló. Isten nem jelenik meg avatáraként a világban, azonban folyamatosan kinyilvánítja akaratát (hukam). Az isteni akarat felismeréséhez elengedhetetlen a név ismétléseiből álló hangokból (sabdán) álló meditáció (Nám Szimaran), illeve az Ádi Granth himnuszain való elmélkedés. Indiában mintegy 14 millióra tehető a szikhek száma, kétharmaduk az északnyugat-indiai Pandzsáb államban él, a vallás keletkezési helyén. A diaszpóra legnagyobb létszáma (kb. 300 000 hívő) az Egyesült Királyságban található. (hu)
|
