| dbo:abstract
|
- A sziklagyepek (lithophyta) a középhegységek csekély talajborítású területeinek pionír . A sziklák befüvesedését a (Melica ciliata) készíti elő. A sziklák jelenléte miatt a növényzet csak foltokban fordul elő. A nedves, mohos sziklákon gyakran a (Poa nemoralis) a domináns faj. Rendkívül különböző növénytársulásokba tömörülnek a megtelepülő és a karbonátos kőzeteken (mészkő és dolomit) növő sziklagyepek. Utóbbiak közül a mészkövön létrejött gyepek kevesebb reliktum növényt tartalmaznak, mivel ezeket az élőhelyeket benépesítették a fák, és kiszorították a gyepek fajait. A dolomit nehezebben erdősül be, mert mállása főleg aprózódás. A fás szárú növények nem tudtak gyökeret verni, ezért megmaradtak a ritkaságuk miatt értékes növények. A a zuzmók és a mohák mellett gyakoriak a páfrányok közül:
* a :
* ,
* ,
* és
* a közönséges édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare). Sok a pozsgás növény:
* fehér varjúháj (Sedum album),
* borsos varjúháj (Sedum acre),
* kövirózsa (Sempervivum spp.). Uralkodó gyepalkotó a (Festuca pseudodalmatica), helyenként jellemző a magyar kőhúr (Minuartia frutescens). A jellemző fajai:
* (Festuca pallens),
* nyúlfarkfüvek:
* erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana),
* magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica),
* (Teucrium montanum),
* (Potentilla arenaria),
* fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata),
* hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens)
* kövirózsa (Sempervivum spp.). A gyakoriak a reliktum és az endemikus fajok, alfajok. Leghíresebb képviselőik:
* magyar gurgolya (Seseli leucospermum),
* pilisi len (pilisszentiváni len, Linum dolomiticum). További, jellemző fajok:
* (Dianthus plumarius subsp. regis-stephani),
* (Festuca pallens),
* (Helianthemum canum),
* kövér daravirág (Draba lasiocarpa),
* korongpár (Biscutella laevigata),
* (Paronychia cephalotes),
* lappangó sás (Carex humilis),
* (Potentilla arenaria),
* (Alyssum tortuosum). A fajösszetételre jelentősen hat a morfológiai helyzet és talajok is. (hu)
- A sziklagyepek (lithophyta) a középhegységek csekély talajborítású területeinek pionír . A sziklák befüvesedését a (Melica ciliata) készíti elő. A sziklák jelenléte miatt a növényzet csak foltokban fordul elő. A nedves, mohos sziklákon gyakran a (Poa nemoralis) a domináns faj. Rendkívül különböző növénytársulásokba tömörülnek a megtelepülő és a karbonátos kőzeteken (mészkő és dolomit) növő sziklagyepek. Utóbbiak közül a mészkövön létrejött gyepek kevesebb reliktum növényt tartalmaznak, mivel ezeket az élőhelyeket benépesítették a fák, és kiszorították a gyepek fajait. A dolomit nehezebben erdősül be, mert mállása főleg aprózódás. A fás szárú növények nem tudtak gyökeret verni, ezért megmaradtak a ritkaságuk miatt értékes növények. A a zuzmók és a mohák mellett gyakoriak a páfrányok közül:
* a :
* ,
* ,
* és
* a közönséges édesgyökerű páfrány (Polypodium vulgare). Sok a pozsgás növény:
* fehér varjúháj (Sedum album),
* borsos varjúháj (Sedum acre),
* kövirózsa (Sempervivum spp.). Uralkodó gyepalkotó a (Festuca pseudodalmatica), helyenként jellemző a magyar kőhúr (Minuartia frutescens). A jellemző fajai:
* (Festuca pallens),
* nyúlfarkfüvek:
* erdélyi nyúlfarkfű (Sesleria heufleriana),
* magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica),
* (Teucrium montanum),
* (Potentilla arenaria),
* fürtös kőtörőfű (Saxifraga paniculata),
* hegyi kőtörőfű (Saxifraga adscendens)
* kövirózsa (Sempervivum spp.). A gyakoriak a reliktum és az endemikus fajok, alfajok. Leghíresebb képviselőik:
* magyar gurgolya (Seseli leucospermum),
* pilisi len (pilisszentiváni len, Linum dolomiticum). További, jellemző fajok:
* (Dianthus plumarius subsp. regis-stephani),
* (Festuca pallens),
* (Helianthemum canum),
* kövér daravirág (Draba lasiocarpa),
* korongpár (Biscutella laevigata),
* (Paronychia cephalotes),
* lappangó sás (Carex humilis),
* (Potentilla arenaria),
* (Alyssum tortuosum). A fajösszetételre jelentősen hat a morfológiai helyzet és talajok is. (hu)
|
