| dbo:abstract
|
- A szinkrotron a részecskegyorsítók egyik fajtája. Míg a ciklotronban állandó mágneses teret használnak és állandó frekvenciájú elektromos teret, addig a szinkrotronban mindkettőt úgy változtatják, hogy a részecske pályája állandó sugarú legyen. Ennek hatására sokkal kisebb térben kell mágneses teret létrehozni, különálló mágnesek is használhatóak. Két fontosabb típusa a gyengén fókuszáló szinkrotron, amelyben a kerület mentén a mágneses tér lényegében változatlan, kifelé kissé csökken a B-vektor értéke (pozitív ). Nagy kerület esetén ezekben a részecskék eltérése a tervezett pályától igen nagy lehet. Az erősen fókuszáló szinkrotronok esetén a kerület mentén a mágneses tér változik, egymást követően egyszer kifelé növekvő, majd kifelé csökkenő B-tér található. (Váltakozik a negatív és pozitív mágneses térindex, ezért ezt váltakozó gradiensűnek is nevezik, angol rövidítéssel AG). Ekkor a részecskék kitérése jelentősen lecsökken. Részecskefizikai kísérletek esetén gyakran keringetnek egymással szemben kétféle részecskenyalábot, amelyet a detektorokban egymást metsző pályára állítanak. Ezt a változatot ütköztetőgyűrűnek is nevezzük. Pár példa a CERN-ből:
* 1989 és 2000 között elektront ütköztetett antirészecskéjével, pozitronnal a nagy elektron-pozitron ütköztetőgyűrű, a LEP
* 2008-tól protonokat ütköztet protonokkal a nagy hadronütköztető-gyűrű, az LHC
* 1981 és 1984 között protont ütköztetett antiprotonnal a szuper protonszinkrotron, az SPS A tárológyűrűk olyan szinkrotronok, amelyben valamely részecskét tartosan lehet felgyorsított állapotban tárolni. Ilyenek a már említett ütköztetőgyűrűk is. Ilyen az antiproton összegyűjtésére szolgáló korábbi szinkrotron, a LEAR (alacsony energiás antiprotongyűrű). (hu)
- A szinkrotron a részecskegyorsítók egyik fajtája. Míg a ciklotronban állandó mágneses teret használnak és állandó frekvenciájú elektromos teret, addig a szinkrotronban mindkettőt úgy változtatják, hogy a részecske pályája állandó sugarú legyen. Ennek hatására sokkal kisebb térben kell mágneses teret létrehozni, különálló mágnesek is használhatóak. Két fontosabb típusa a gyengén fókuszáló szinkrotron, amelyben a kerület mentén a mágneses tér lényegében változatlan, kifelé kissé csökken a B-vektor értéke (pozitív ). Nagy kerület esetén ezekben a részecskék eltérése a tervezett pályától igen nagy lehet. Az erősen fókuszáló szinkrotronok esetén a kerület mentén a mágneses tér változik, egymást követően egyszer kifelé növekvő, majd kifelé csökkenő B-tér található. (Váltakozik a negatív és pozitív mágneses térindex, ezért ezt váltakozó gradiensűnek is nevezik, angol rövidítéssel AG). Ekkor a részecskék kitérése jelentősen lecsökken. Részecskefizikai kísérletek esetén gyakran keringetnek egymással szemben kétféle részecskenyalábot, amelyet a detektorokban egymást metsző pályára állítanak. Ezt a változatot ütköztetőgyűrűnek is nevezzük. Pár példa a CERN-ből:
* 1989 és 2000 között elektront ütköztetett antirészecskéjével, pozitronnal a nagy elektron-pozitron ütköztetőgyűrű, a LEP
* 2008-tól protonokat ütköztet protonokkal a nagy hadronütköztető-gyűrű, az LHC
* 1981 és 1984 között protont ütköztetett antiprotonnal a szuper protonszinkrotron, az SPS A tárológyűrűk olyan szinkrotronok, amelyben valamely részecskét tartosan lehet felgyorsított állapotban tárolni. Ilyenek a már említett ütköztetőgyűrűk is. Ilyen az antiproton összegyűjtésére szolgáló korábbi szinkrotron, a LEAR (alacsony energiás antiprotongyűrű). (hu)
|
