| dbo:abstract
|
- A szklerit (görögül skleros, azaz „kemény”) megkeményedett testrész elnevezése. A biológia különböző területein használatos, így nevezik a szivacsok elmeszesedett részeit is, de leggyakrabban az ízeltlábúak külső vázának a megkeményedett részeire utalnak vele. Az ízeltlábúaknál a megnövekedett keménységet a külső vázban lévő fehérjeláncok keresztirányban kialakuló kötései okozzák – ezt a folyamatot nevezik szklerotizációnak. Az ízeltlábúak külső váza nem szklerotizált, hártyás területekre és az ezek által összekötött szkleritekre oszlik. A szkleritek pontos alakja, elrendezése adja azokat a morfológiai jellemzőket, amik az ízeltlábúak filogenetikus kapcsolatainak meghatározására szolgálnak. Ez adja az alapját az ízeltlábú-rendszertannak, oly módon, hogy a rendszertanász megkísérli a különböző leszármazási vonalak szkleritjeinek , hogyan veszítették el őket, keletkeztek újak, összeolvadtak, osztódtak vagy változtak meg a természetes szelekció során. Például, a rovarok (mandibula) a különböző rovarrendekben nagyon eltérő formát ölthet, de az összes variáció homológ (közös őstől származás miatt hasonló). Szkleritnek nevezik még azokat az üreges, kalcium-karbonátból, kalcium-szulfátból vagy kalcium-foszfátból álló lemezeket, amik egyes kora kambrium időszakban élt állatok páncélját alkották. Eltérően a szivacsok tűitől (spicula), ezek a kora kambriumi szkleritek nem belső strukturális elemek, hanem külső páncélborítás.Szkleriteket különféle ősállatokon találtak, köztük egy elterjedt, szivacsszerű állaton , egy páncélozott meztelencsigaszerű alakon , egy páncélos férgen, ami egy pár, a pörgekarúakéhoz hasonló kagylót viselt , és egy másik páncélos férgen , amit általánosan -nak vagy Onychophora-nak tartanak. Felmerül, hogy a kambrium kori génusz szkleritjei homológok a gyűrűsférgek sertéivel. Legalább egy, meleg mélytengeri áramlat közelében élő modern csigafaj létezik, aminek vas-szulfidokból álló struktúrái hasonlítanak egyes kambriumi szkleritekhez, bár feltehetőleg nem homológok azokkal. (hu)
- A szklerit (görögül skleros, azaz „kemény”) megkeményedett testrész elnevezése. A biológia különböző területein használatos, így nevezik a szivacsok elmeszesedett részeit is, de leggyakrabban az ízeltlábúak külső vázának a megkeményedett részeire utalnak vele. Az ízeltlábúaknál a megnövekedett keménységet a külső vázban lévő fehérjeláncok keresztirányban kialakuló kötései okozzák – ezt a folyamatot nevezik szklerotizációnak. Az ízeltlábúak külső váza nem szklerotizált, hártyás területekre és az ezek által összekötött szkleritekre oszlik. A szkleritek pontos alakja, elrendezése adja azokat a morfológiai jellemzőket, amik az ízeltlábúak filogenetikus kapcsolatainak meghatározására szolgálnak. Ez adja az alapját az ízeltlábú-rendszertannak, oly módon, hogy a rendszertanász megkísérli a különböző leszármazási vonalak szkleritjeinek , hogyan veszítették el őket, keletkeztek újak, összeolvadtak, osztódtak vagy változtak meg a természetes szelekció során. Például, a rovarok (mandibula) a különböző rovarrendekben nagyon eltérő formát ölthet, de az összes variáció homológ (közös őstől származás miatt hasonló). Szkleritnek nevezik még azokat az üreges, kalcium-karbonátból, kalcium-szulfátból vagy kalcium-foszfátból álló lemezeket, amik egyes kora kambrium időszakban élt állatok páncélját alkották. Eltérően a szivacsok tűitől (spicula), ezek a kora kambriumi szkleritek nem belső strukturális elemek, hanem külső páncélborítás.Szkleriteket különféle ősállatokon találtak, köztük egy elterjedt, szivacsszerű állaton , egy páncélozott meztelencsigaszerű alakon , egy páncélos férgen, ami egy pár, a pörgekarúakéhoz hasonló kagylót viselt , és egy másik páncélos férgen , amit általánosan -nak vagy Onychophora-nak tartanak. Felmerül, hogy a kambrium kori génusz szkleritjei homológok a gyűrűsférgek sertéivel. Legalább egy, meleg mélytengeri áramlat közelében élő modern csigafaj létezik, aminek vas-szulfidokból álló struktúrái hasonlítanak egyes kambriumi szkleritekhez, bár feltehetőleg nem homológok azokkal. (hu)
|
